Az udvarhelyi katolikusok anyatemploma Szent Miklós-napi búcsújának jellegzetessége, hogy ilyenkor a kerület papjai, a nyugdíjas atyák, ferences szerzetesek együtt mutatják be a legszentebb áldozatot, és a helyi közösséggel valamint a zarándokokkal a városért, népünkért is imádkoznak. Idén kiemelten azért is, hogy irgalmas, együttérző legyen a szívünk, legyünk az önzetlen szeretet tanúságtevői és bánjunk jóságosan, nagyvonalúan egymással.

Beszédében Tamás Barna emlékeztetett a nap szentjének életére, amelyet főleg legendákból ismerünk, ám akad néhány tényszerűség is, köztük, hogy Miklós püspök részt vett a niceai zsinaton. Azt is kiemelte, hogy

A jóságos püspök akkor „dobott be egy segítséget” a nehéz helyzetben lévő lányok kiházasításához, amikor erre a volt szükségük.

A nap evangéliuma a két vak szemének megnyitásáról szólt – Jézus visszaadta a látásukat. Az ünnep szónoka a jelképes, belső látásra irányította a figyelmet:

Külsőleg látható ajándékunk a testünk, a családunk, környezetünk, a belső, láthatatlan ajándékokat pedig meg kell látnunk.

Sokak munkája van abban, ami körülvesz. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindez „jár nekünk”. Vegyük észre, tudatosítsuk, érezzük magunkat megajándékozottnak, és akkor megszületik bennünk a hála. Álljunk meg, adjunk időt magunknak a hálára és tudjuk továbbadni kapott ajándékainkat. Ne féljünk kiadni a kezünkből azt, amit Istentől kaptunk, lazuljon fel ez a szó: „enyém”. Szent Miklós is boldogan odaadta amije megadott, és tudott tenni vele. Ajándékozóként így ő maga is áldássá vált.

Sokat ér az ajándék, de maga az ajándékozó is. Ha megajándékozottként tudunk ajándékozni, kapcsolatba kerülünk az élő Istennel. Legyünk Isten gondnokai, akiknek cselekedetei nyomán a látható és láthatatlan javak ajándékká válnak. Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta.

A búcsús szentmise főcelebránsa Petrovics László, a marosvásárhelyi Endes István rendház tagja, a helyi jezsuita kollégium lelkésze és a szónoka a szentegyházi születésű Tamás Barna jezsuita szerzetes szintén Marosvásárhelyen kollégiumi lelkész – mutatta be Mátyás Károly főesperes-plébános a szolgálatvégzőket. Majd köszönetet mondott mindazoknak, akik az ünnephez hozzájárultak, köztük a Musica Sacra kamarakórusnak, Ambrus László kántornak valamint Lászlóffy Árpád orgonaművész gyermekeinek a zenei szolgálatért.

Petrovics László az ősök által „a kedves, ajándékozó szent”, Miklós oltalmába helyezett „ékszerdoboz” istenházában a hálaadáson, emlékezésen meghatódva hallgatta, hogy a látás is ajándék. Vallja, akkor látunk igazán, amikor ajándékot adunk. Tanácsa: ha baj van a látásunkkal, ajándékozzunk! Az ünnep estéjére azt ajánlotta a szépszámú búcsúsnak: ajándékozzák meg figyelemmel, kedvességgel, jó szóval szeretteiket!