Dr. Újfalusi és Csíkszereda fényei

Dr. Újfalusi Jenő, a csíkszeredai Dal- és Zeneegylet elnöke (Kultúra, 1911)

„Ujfalusi Jenő közigazgatási joggyakornokot múlt hó 8-án a kolozsvári tudomány egyetemen az állam tudományok doktorává avatták”– adta hírül a Csíki Lapok 1902. március 5-én, s a fiatal jogász még ugyanabban az esztendőben Csíkszereda polgármestere lett.

Előzmények

1897-ben Tusnádi Élthes Jakab járásbírót választották meg Csíkszereda város polgármesterének, és ezt a tisztséget 1901. október 21-én bekövetkezett haláláig töltötte be. Utódlása viszonylag sok bonyodalmat okozott. Előbb a megüresedett polgármesteri széket a városi képviselő-testület megbízásából ideiglenesen Tamás Béla tanácsos foglalta el, majd 1901. december 31-én úgy tűnt, hogy megoldódik a helyzet: három jelölt közül Bartók Károly, Kézdivásárhely nyugalmazott polgármesterét választotta meg a csíkszeredai képviselő-testület a tisztségre. Csakhogy Bartók Károly ténylegesen soha nem foglalta el a helyét. A volt kézdivásárhelyi polgármester előbb a Csíki Lapok 1902. január 8-i számában bejelentette, hogy „körülményei” miatt nem fogadja el az állást, majd alig egy héttel később lemondását visszavonta, de az esküt, betegségre hivatkozva mégsem tette le. Miután a képviselő-testület üresnek nyilvánította a polgármesteri állást, Bartók Károly fellebbezett, így különböző jogi procedúrák miatt a tisztség betöltése több mint egy fél évig húzódott.

Ez idő alatt a helyettes polgármester, Tamás Béla, pénztárnoknak választatott, így a törvény szerint a tisztséget nem tölthette be. A törvényhatósági bizottság felszólította Becze Antal alispánt, hogy „további szükség esetén a törvényszerü helyettesitésről gondoskodjék”. A képviselő-testület ezért 1902. június 21-én Kovács János rendőrkapitányt választotta meg a polgármesteri állásra. Kovács János alig egy hónapig, dr. Újfalusi Jenő megválasztásáig töltötte be a tisztséget.

Az építő polgármester

„Élthes Jakab 1901-ben elhalt és a megüresedett polgármesteri székbe a kászonújfalusi származású dr. Újfalusi Jenő megyei közigazgatási gyakornokot választották meg. Egészen fiatal, 24 éves embert – jegyezte fel Gál József Csíkszereda múltja és keletkezése című kéziratos visszaemlékezésében. – Ő indította el a várost a fejlődés útján. A görbe utcákat amennyire lehetett szabályozta, a kiálló házak egy részét levágatta, vaskézzel bontatta le a düledező kis házakat. Volt olyan eset, hogy a Coşbuc utcában egy rozoga házra kimondották, hogy lakhatatlan és közveszélyes. A tulajdonos minden fellebbezési fórumot megjárt, hogy házát ne bontsák le. De eredménytelenül. A jogos határozatot maga a polgármester hajtotta végre. Megjelent 4 rendőrrel és 4 munkással. Felszólította a tulajdonost, hogy hurcolkodjék ki, a város lakást biztosít, de akkor nem volt hajlandó kiköltözni. Erre a 4 munkás az egy szobából álló, félig eldőlt házat 2 óra alatt lebontotta, s a berendezés éppen ott maradt, minden bútor a helyén.

Dr. Újfalusi nevéhez fűződik a mai park és a széles utcák megnyitása, melyet az én szolgálati időmben kisajátítással vitt keresztül. 1911-ben a budapesti Ganz céggel szerződést kötött, megcsinálta a villanyvilágítást. Azelőtt petróleum lámpával világítottak az utcán is. Oszlopok voltak felállítva, melynek tetején egy üvegfalu bádog doboz-szekrényke volt, benne a lámpa. Panni János városi alkalmazott minden reggel egy kis lajtorján felment sorban minden oszlopra, levette a lámpát, megtörölgette az üveget, petróleumot töltött a lámpába és visszatette. Este felé újra bejárta a várost, felment létrán a lámpafára, kénköves gyufával, melyet a harisnya fenekén gyújtott meg, meggyújtotta a lámpát.
Dr. Újfalusi a város 3 főutcáján aszfalt járdát létesített. Belevitte a várost temérdek adósságba, melyet a város lakói 400%-os városi pótadó formájában végül is kiizzadtak. Hálásan gondolok rá, hogy szülővárosom fejlődését elindította.”

A Villanytelep (a Csíki Székely Múzeum tulajdona)

„A tulajdonképeni építőipar magán személyek szolgálatában az urbánizmus gondolatának megvalósításával kezdődött, melyet dr. Újfalusi polgármester vitt be sulyos küzdelmek után a tanácsba az 1910-es években – vélte Frank Miklós építőmester, Csíkszereda város volt főmérnöke. – Gyors egymásutánban épittetett aszfaltjárdát, létesitett villanytelepet és a város épitési szabályrendeletének és szabályozási térképének elkészitésével megadta a jövő épitkezési programját.
A város különböző pontjain emelkedő palotaszerü középületek, mint a már emlitett megyeháza, törvényszéki palota, azonkivül a vigadó és a róm. kath. főgimnázium nagyszerű épülettömbje nem csak a környező düledező faépületek eltávolitását követelték meg, hanem az uj utak vonalozását is. Újfalusi polgármester szervezte meg a városi mérnöki hivatalt is, mely szigoruan felügyelt a szabályrendelet szerinti épitkezésekre.” (Az 50 éves Ipartestület, 1884–1934.)

A művelődésszervező polgármester

Dr. Újfalusi Jenő igen tevékeny és sokoldalú ember volt. 1907-től pl. lapot szerkesztett Őrszem címmel. Az 1909-ig megjelenő „politikai, társadalmi és közgazdasági heti lap” a „vármegyei és 48-as pártnak hivatalos lapja” volt. Íráskészségét másként is kamatoztatta: pl. 1912-ben, a Csíki Lapok megjelenésének 25. éves jubileumán kiadott ünnepi számban egy terjedelmes karcolatban. Ugyanakkor a Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet elnöke volt. „Az egyesület mindenkor jelentékeny szerepet töltött be Csíkszereda társadalmi életében, de belső élete sohasem volt oly pezsgő és eleven, mint 1910 április óta, mikor dr. Ujfalusi Jenő igazi lelkesedéssel újjászervezte – írta 1911-ben a Kultúra című lap. – Azt mondhatni, hogy az eltelt 21 évből a legutóbbi közel másfél év az egyesület történetében az aranykorszak kezdetét jelenti.

Dr. Ujfalusi Jenőnek köszönhető, hogy az egylet ma már nagyobb célokért küzdve tör előre s nem elégszik meg a dal- és zeneművészetnek egy város és vidékére terjedő művelésével, hanem magyar kulturmisszót is kezd teljesíteni, amennyiben a nemzetiségi és külföldi vendégekben bővelkedő Tusnád-, Borszék-, Málnás- stb. fürdőkön nyarankint hangversenyeket rendez.(...)”

Befejezés, de nincs vége

A város fejlődését a világháború szakította félbe: 1916 őszén a bevonuló román csapatok felgyújtották Csíkszeredát. Szőcs János történész adatai szerint 148 lakóház, 257 gazdasági épület és melléképület vált a lángok martalékává.  A menekülésből visszatérve dr. Újfalusi Jenő az újjáépítést próbálta megszervezni. 1919 márciusában a polgármester a Csíki Lapok hasábjain egy építkezésianyag-termelő, -beszerző részvénytársaság létrehozását javasolta. Hogy ebből lett-e valami, arról nincs tudomásom, de idő sem nagyon lett volna rá. 1919. július 6-án ugyanis, a Csíki Lapokban megjelent híradás szerint Vasile Barbier felcsíki főszolgabíró azzal jelent meg a városházán, hogy kinevezték Csíkszereda helyettes polgármesterének, és felszólította a jelenlevőket, hogy a román impériumra tegyenek esküt és teljesítsenek szolgálatot.

„Dr. Ujfalusi Jenő kijelentette, hogy hivatali és állampolgári esküje alól nincs feloldva, ezért sem esküt nem tehet, sem szolgálatot nem teljesíthet. Ugyanígy nyilatkoztak a város többi tisztviselői is.” Egy héttel később így a Csíki Lapok:  „Csikszereda város átvétele. Lapunk legutóbbi számában e cimen tévesen irtuk azt, hogy dr. Barbier polgármester a városi hivatalokat dr. Ujfalusi polgármestertől vette át. A polgármester ugyanis szabadságon volt és igy az átvételnél dr. Márton László helyettes polgármester volt jelen. Dr. Ujfalusi polgármester szabadságáról hazaérkezvén dr. Gál József városi tiszti ügyész kiséretében megjelent dr. Oltean subprefektnél, ki előtt mindketten óvást emeltek a városi autonomia megsértése ellen. Dr. Oltean subprefekt, hivatkozva a nagyszebeni román kormányzótanács rendeletére, felhivta a polgármestert és tiszti ügyészt az eskü letételére. A polgármester és a tiszti ügyész az eskü letételét megtagadván, a kilátásba helyezett karhatalomnak engedtek és hivatalukat elhagyták.”

Dr. Gál József feljegyezte, hogy ezután dr. Újfalusi Jenő repatriált Magyarországra, „de 1965-ben, 86 éves korában visszajött látogatóba, megnézni, hogy a kicsi város-palánt mivé fejlődött? 1967-ben halt el Budapesten, 88 éves korában.”

A volt polgármester utódaival a napokban sikerült felvennem a kapcsolatot, így az Újfalusi család történetére a későbbiekben még visszatérünk.