Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:33

Nehezen adta bőrét a Mioveni, de legyőzte az FK Csíkszereda

12:03

Két lakótelepen is metszik, vágják a fákat Marosvásárhelyen

11:59

Pont lejárhat a kemény időre vonatkozó riasztás az elnökválasztás napjáig

11:57

Elnökválasztás: véget ért a kampányidőszak

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Elhunyt a székelyudvarhelyi földrajztanár, akinek felépüléséért sokan összefogtak

Meddig marad a korai tél? Itt a friss időjárás-előrejelzés a következő időszakra

Képeken a hétfő reggeli iskolabusz-baleset

Csíkszeredai szórakozóhelyeken, üzletekben és az utakon is razziáztak a rendőrök

Ráduly Erzsébet: az emberekben bízni kell

Tükörjég, torlódás – most aztán tényleg oda kell figyelni az utakon

A bíróság sem tartja törvénysértésnek a fakeresztek elhelyezését az úzvölgyi haditemetőben

Nem aprózták el: rögtön huszonöt százalékkal drágítottak a csíkszeredai taxisok

Ennyi pénzt kapnak a Hargita megyei települések a visszaosztásból

A soron következő három vasárnap fontosságáról

Csobotfalván a tánc a közösségépítő kiindulópont

Az emberek közötti kapcsolatot erősítenék a tánccal Csobotfalván

Fotó: Gorácz József

Nem azért hoztak létre tánccsoportot a közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó Csobotfalván, hogy fellépéseket tartsanak, hanem hogy a város közelségében is megmaradhasson a település falunak, a közösség szempontjából. Antal Imre, a Csobod Öröksége egyesület vezetője mesélt arról, milyen szerepet tölt be a néptáncolás az életükben.

Péter Beáta

2018. május 01., 13:502018. május 01., 13:50

2018. április 19., 13:242018. április 19., 13:24

Amikor 1997-ben Antal Imre és párja, Beáta hazajöttek Magyarországról, ahol a főiskolát végezték, azt tapasztalták, hogy a nyugati világ szabadelvűsége egyre inkább érezhető Csíkban is, minden pozitív és negatív hozadékával együtt.

Falvakon is elmaradt a köszönés

Itthon is már jól működtek a multik, de ugyanakkor a szeretetbe és az önzetlen kapcsolatokba már belevegyült az érdek. Ez nagyon rosszul esett, mint ahogy az is, hogy azt vettük észre, hogy a falvakon is elmarad a köszönés.

Mert ha feltevődik a kérdés, hogy mi a falu, akkor erre az, hogy a falu az a hely, ahol tisztességesen köszönnek az emberek egymásnak. Ahol nem, az már más. Ion Iliescu akkori államfő nekünk egyáltalán nem kedvezett, mert nem ismerték el itthon a magyarországi diplomáinkat, így kezdtük az életet. Szerettünk volna Moldvába menni, jó terveink voltak, mezőgazdasággal is foglalkozni, de volt olyan álmunk, hogy a Gyimesekbe költözünk, végül a valóság megmutatta, hogy jobb itthon maradni.

Antal Imre

Fotó: Csobod Öröksége Egyesület

Annyit biztosan tudtunk, hogy ki kell menni falura. De ha már kimegyünk, akkor valamiféle feladatot is kell vállaljunk, és ezt nem pénzért. Így kerültünk Csobotfalvára, és azt hittem, hogy kulturális eszmeiség magaslatán el lehet kezdeni a munkát, de ez nem így működött, mert csak két-három emberrel maradtunk

– emlékezett vissza a kezdetekre Antal Imre.

Táncház szerveződik

Mint mondta, rájöttek, hogy milyen fontos szerepe lehet egy táncháznak, Gergely István, azaz Tiszti is biztatta őket annak megszervezésére, mert így

a fiatalok olyan helyre jártak, ahová a szülők is szívesen engedték.

Antal Imre egy betlehemest tanított be az ifjaknak, és ezekkel a találkozókból születtek meg a csobotfalvi táncházas alkalmak. Ezeket előbb a csíksomlyói Kalot épületében, majd a plébánián tartották,

egy néptáncos pedig kézbe vette a táncoktatást.

Ahogy teltek az évek, egyre több helyre jártak fellépni. „Nem olyan könnyű a város árnyékában élni. Mi közigazgatásilag Csíkszeredához tartozunk, ebben van jó is, rossz is. Később egyesületünk is alakult, pályázgattunk.

Fotó: Csobod Öröksége Egyesület

A tánccsoportot nem azért hoztuk létre, hogy előadásokat tartsunk, hanem a közösség miatt, hogy Csobotfalva valamilyen formában megmaradhasson falunak a város közelségében. Mivel az egyház magához ölelt minket, az elején egyházközségi csoport volt, csíksomlyóiakkal, csobotfalviakkal, csomortániakkal, de pálfalviak is átjártak hozzánk. Később inkább Csobotfalva és Csomortán volt erős kapcsolatban, és voltak somlyói fiatalok is a csoportban.

A találkozáson van a hangsúly

A csoport tagjai úgy gondolták, hogy az évközi szokásokkal szeretnének leginkább foglalkozni, és

célul tűzték ki, hogy visszaépítik a falu régi ünnepeit, mert ezek tartják életben a faluközösségeket.

Egy alkalommal például gyereklakodalomba hívták őket zenélni Felcsíkra, és ott látták, hogy milyen nagy ünnep egy ilyen esemény.

Mivel Csobotfalván is szokás volt régen, ezért elkezdték a gyermeklakodalmazást ismét.

Fotó: Csobod Öröksége Egyesület

Az egyesület vezetője rámutatott, rendszeresen járnak fesztiválokra – például a Hortobágyra vagy Moldvába –, ahol fellépnek, és akkor úgy nevezik őket, hogy a csobotfalvi tánccsoport tagjai, de itthon nincs külön tánccsoportjuk, hanem akik eljárnak a foglalkozásaikra és megtanulnak táncolni, mind odatartoznak. Ha a faluban ünnep van, az emberek találkoznak, a gyerekek, fiatalok, akik ismerik a táncokat, a kultúrház előtt eljárják. Tehát a tánc betölti azt a funkcióját, amit régebb is: vannak ünnepek, amelyeket megtartanak és azalatt táncolnak.

A tánc olyan, mint a ló, amelyik húzza a szekeret. Fontos, hogy valaki tudjon táncolni, de az egyáltalán nem elég. Az, hogy tartasz egy lovat az istállóban, enni adsz neki, néha megmutatod a barátaidnak, az nem elég. A lónak a hátára fel kell ülni s menni kell. A betlehemesünkben is van tánc, a farsangtemetésen, vagy más évköri szokásoknál is mindig szükség van a táncra

– hangsúlyozta.

A nagyok tanítják a kicsiket

Mivel fontosnak tartják az élőzenét is, már régóta van zenekaruk is. Olyan is van, hogy csak összeülnek a fiatalok, elhívják a zenekart, énekelnek.

Ha Szeredában táncház van, akkor az egész banda eltűnik a faluból. Egyik jobban tud táncolni, másik kevésbé, de mennek. Túl kicsi falu vagyunk ahhoz, hogy egy nagy tánccsoportot működtessünk, de nekünk az a fontos, hogy valamilyen formában az emberek között kapcsolat legyen.

Mindig költöznek ide új családok és ők már úgy cseppennek bele, hogy ebben a faluban történik valami. Elhozzák a gyerekeiket a foglalkozásainkra és ezek a gyerekek később csobotfalviak lesznek. Tehát könnyebb a közösségbe beilleszkedni. Mindenki örvend, ha egymást meglátogatjuk, mert akkor nagyobb erőt képviselünk.”

Fotó: Csobod Öröksége Egyesület

Antal Imre rámutatott, mivel mindig változik a világ, mindig valami újat bele kell szőni a tevékenységbe. Ilyen például a kézművesség, a lányai minden hónapban – valamelyik ünnephez kötve – szerveznek egy olyan találkozót, ahol különböző kézműves foglalkozásokat tartanak.

Mindig valami mást tanítanak nekik, például szőnek, majd egy óra tánc következik, énekelünk, mesét mondunk, bárányt viszünk be stb. Ezt nagyon szeretik a gyerekek. Soha nem a pénzről szólnak ezek az alkalmak, az oktatás, az elmúlt húsz év nagy része úgy telt el, hogy a nagyok tanították a kicsiket. Nekünk az a fontos, hogy a falunkban jól érezzük magunkat

– összegzett a vezető.

Csobotfalva Néptánc