Mert ha feltevődik a kérdés, hogy mi a falu, akkor erre az, hogy a falu az a hely, ahol tisztességesen köszönnek az emberek egymásnak. Ahol nem, az már más. Ion Iliescu akkori államfő nekünk egyáltalán nem kedvezett, mert nem ismerték el itthon a magyarországi diplomáinkat, így kezdtük az életet. Szerettünk volna Moldvába menni, jó terveink voltak, mezőgazdasággal is foglalkozni, de volt olyan álmunk, hogy a Gyimesekbe költözünk, végül a valóság megmutatta, hogy jobb itthon maradni.

– emlékezett vissza a kezdetekre Antal Imre.

Táncház szerveződik

Mint mondta, rájöttek, hogy milyen fontos szerepe lehet egy táncháznak, Gergely István, azaz Tiszti is biztatta őket annak megszervezésére, mert így

Antal Imre egy betlehemest tanított be az ifjaknak, és ezekkel a találkozókból születtek meg a csobotfalvi táncházas alkalmak. Ezeket előbb a csíksomlyói Kalot épületében, majd a plébánián tartották,

Ahogy teltek az évek, egyre több helyre jártak fellépni. „Nem olyan könnyű a város árnyékában élni. Mi közigazgatásilag Csíkszeredához tartozunk, ebben van jó is, rossz is. Később egyesületünk is alakult, pályázgattunk.

A találkozáson van a hangsúly

A csoport tagjai úgy gondolták, hogy az évközi szokásokkal szeretnének leginkább foglalkozni, és

Egy alkalommal például gyereklakodalomba hívták őket zenélni Felcsíkra, és ott látták, hogy milyen nagy ünnep egy ilyen esemény.

– hangsúlyozta.

A nagyok tanítják a kicsiket

Mivel fontosnak tartják az élőzenét is, már régóta van zenekaruk is. Olyan is van, hogy csak összeülnek a fiatalok, elhívják a zenekart, énekelnek.

Mindig költöznek ide új családok és ők már úgy cseppennek bele, hogy ebben a faluban történik valami. Elhozzák a gyerekeiket a foglalkozásainkra és ezek a gyerekek később csobotfalviak lesznek. Tehát könnyebb a közösségbe beilleszkedni. Mindenki örvend, ha egymást meglátogatjuk, mert akkor nagyobb erőt képviselünk.”

– összegzett a vezető.