Vizuálisan átértelmezett múlt és jelen

Az alkotóval éppen egy éve beszélgettünk, amikor a magyar képzőművészeti vonatkozásban egyik legfontosabb szakmai elismerést, a Barcsay-díjat vehette át. Akkor kifejtette, hogy nem is a különböző technikákkal való lehetőségek foglalkoztatják, hanem inkább a gondolatiság. „A kifejezőeszközökkel kapcsolatosan meg szeretném jegyezni, szerintem mindegy, hogy a festészet, a szobrászat vagy éppen az installáció, avagy a modern multimédiás eszközök segítségével fogalmazza meg valaki a gondolatait, képzeteit, érzelmeit; a lényeg azon van, hogy mi a mondanivalója. Én úgy érzem, hogy minden műalkotás mögött kell legyen gondolatiság. Ha egy téma foglalkoztat általában, arra építek egy sorozatot. Legtöbbször legalább három-négy munkát készítek egy téma kapcsán, persze, ezeket külön-külön is ki lehet állítani, de úgy érzem, hogy sokszor egy több műből álló sorozatban sokkal erőteljesebben ki tudom bontani a mondanivalót” – foglalta össze akkoriban alkotói felfogását.

A jelenlegi tárlat jelentős hányadát a Klösz György fényképész fotográfiáinak átértelmezésein alapuló alkotások képezik. A 19. század végén és a 20. század elején készült fényképek segítségével új történeteket mesél el. Több ciklus, sorozat vagy témakör létezik, mint például a Kapcsolat, a Fürdés vagy a Gondtalan délután.

Ezeket a sorozatokat Vécsi Nagy Zoltán a következőképp jellemezte: „Az elmúlt két évtized erdélyi művészetében azt is tapasztalhatjuk, hogy az egyre szélesedő esztétikai alapvetésű, valamint a műfaji és ízlésbeli differenciálódás mellett jól érzékelhető újdonságként olyan klasszikus alkotói erények is visszanyerik létjogosultságukat, mint a szakmai felkészültség és igényesség rendkívülisége, ami Ferencz S. Apor műalkotásaiban a csaknem perfekcionizmusig fokozott műgondban nyilvánul meg. Emellett nála a szakmaiság erénye szerencsésen társul egy tipikusan a kortárs művészek sokaságát foglalkoztató problematikával, nevezetesen a társadalmi lét normalitása reprezentációjának igényével. Ezeknek az adottságoknak és a napi konfliktusoktól elemelkedni tudó képességének köszönhető, hogy a művész az adott földrajzi-történelmi hely és idő meghatározta erős ellentétekkel terhes társadalmi, kulturális preferenciákat egy általánosabb, a művészet egyetemességét is szolgáló kívánalomnak megfelelően, az elvonatkoztatás, valamint a szürrealitásba és groteszkbe hajló hétköznapiság szintjén képes megjeleníteni.”

Az alkotó nem is annyira elvont témákat, inkább a mindennapi élet által szolgált példákat boncolgatja és rakja újra össze. „Ferencz S. Apornak a mindenkori zsánertémákat finom humorral, néhol pedig a vulgáris megközelítést elegánsan elkerülő, a tárgyát vagy alanyát soha ki nem szolgáltató erotikával is fűszerezett, többnyire fotóalapú képregényeket idéző magazinok reklámjaira visszautaló neopopos képei nosztalgiára és álmodozásra késztetnek. A mások gondtalanságát irigyelő, ugyanakkor hétköznapi esetlenségét is megmosolyogni hajlamos gyarló befogadói énünknek míves képi táplálékul szolgálnak, miközben kimondva-kimondatlanul számon kérik történelmi és kulturális valóságunkon a civil pillanatok egyre kórosabb hiányát, mondhatni luxusszámba menő kivételességét” – emelte ki erre vonatkozóan a tárlatot megnyitó művészettörténész.

Két újabb munkájával (Őztörténet című installációja és A gyűjtemény speciális albínóval) a szakember szerint az alkotó visszakanyarodik a pályája kezdetére, amikor szintén a kerámiát és a készen talált tárgyak újrahasznosítását használta fel munkáinál. Ezúttal azonban a művészi eszközök segítségével kritikát is megfogalmaz „a globális társadalmi méreteket öltő, az emberi felsőbbrendűség tudatával a természet rendjébe beavatkozó elbizakodottsággal és önzéssel szemben”.

Ferencz S. Apor 1975-ben született Csíkszeredában, jelenleg is itt él. 2001-ben végzett a Bukaresti Művészeti Egyetemen szilikát szakon. Eltávolodva a kerámiától, 2002-től ékszereket tervez és készít. Tagja a budapesti Wamp Design-nak, a Caffart Egyesületnek és a Romániai Képzőművészek Szövetségének (UAPP). Több nagyvárosban (Budapest, Bukarest, Prága, Tallin, Vilnius, Riga stb.) mutatkozott be egyéni vagy csoportos tárlattal. Ösztöndíjak: 2002–2010 – NKA ösztöndíj; 2003 és 2010 – Communitas alkotói ösztöndíj; 2006 – Budapest Galéria ösztöndíja; Hollósy Simon ösztöndíj (az NKÖM alkotói támogatása). Szakmai elismerései között szerepel a Barcsay-díj (2011), illetve a II. Székelyföldi Grafikai Biennále különdíja (2012).