Vasarely kulturális nagykövete járt Csíkszeredában

Csepei Tibor – mondhatni – megszállott Vasarely-gyűjtő, aki megértette az alkotó által felvállalt nagyszerű küldetést, hogy a művészetet közösségi művészetté kell varázsolni.

Át kell formálni a silány életteret

„Vasarely közkinccsé szerette volna tenni a művészetet, hogy az egyszerű emberek is hozzájussanak az értékes műtárgyakhoz. Szakkönyvet, egyfajta festészeti ábécét is írt. Azt szerette volna ezekkel a színskálákkal és több szempontból is láttató formanyelvezetével elérni, hogy az emberek ne szürke betontömbökben lakjanak, hanem élőhelyeink ismét közelebb kerüljenek a természethez. Habár nem sikerült főiskolát teremtenie, több helyen szárba szöktek az op-art elvetett magvai, és középületekre is felkerültek sajátos világát tükröző alkotások” – mondta a műgyűjtő.

Alkotások a kezdeti periódusból

A tárlat azért értékes, mert Csepeinek sikerült elkérnie a művésztől a kezdeti periódusban létrehozott munkáit is, amelyeket még a híres Vasarely-múzeumokban sem találunk meg. Ezek a műtárgyak azonban már jelzik a sajátos alkotói felfogást. „Vasarely alkotási korszakának kezdetén már észlelhető, hogy az alkotó újra szerette volna gondolni a táblaképfestészet alapjait. Az 1938-ban alkotott Tigriseken már látható, hogyha egyelőre két dimenzióban is, de létrehozta a sajátos színskáláját. Párizsban nyolc évig csiszolta ki alkotói koncepcióját, miközben csapágygyáraknak dolgozott, illetve a gyógyszeriparnak tervezett reklámokból tartotta fenn magát. Ugyanitt láthatók még a kezdeti periódusából az egy szín különböző skáláit feldolgozó alkotásai is, vagy a mozgást vizsgáló tanulmányai” – emelte ki lapunknak a műgyűjtő.

Összefüggés a képzőművészet és zene között

Különben, ahogy megtudtuk Csepeitől, őt is Vasarely színskálái fogták meg. „Az elején, a hetvenes években, mikor első alkotásait megvásároltam, még nem is magyaráztam meg magamnak, hogy miért kedvelem ezeket a műtárgyakat. Aztán rájöttem, hogy valamennyi képén a színskálák és formák pontosan a kromatikus hangsorokat vagy törzshangsorokat jelenítik meg. Dzsessziskolát vezettem Budapesten, rájöttem, hogy az én lelkemhez szól ez a vizuális zene, mert Vasarely képei mozognak és zenélnek. A nyolcvanas években, a tárlatmegnyitókon koncertekkel illusztráltuk ezeket az összefüggéseket. Az elején úgy hatvan képem volt, mert tiltott anyagnak számított Magyarországon és a szocialista tömb más országaiban is, de a rendszerváltások után szívesen adta nekem a munkáit, mert látta, hogy nagyon igényesen dolgozom, a legkorszerűbb kereteket használtam. Meg is jegyezte a kilencvenes évek elején, hogy jobb rámákat használok, mint a párizsi múzeum. Most már ezerötszázat is túlhaladta a megnyitott kiállításaim száma” – hangsúlyozta Csepei Tibor, hozzáfűzve, hogy mindenhová próbál személyesen is eljutni. Különben Csíkszeredában is járt már, úgy húsz éve, rögtön, ahogy ezt a rendszerváltás lehetővé tette.

Feketén-fehéren

Vasarely arról is híres, hogy feketén-fehéren is nagyszerűen tud mesélni. A kiállításon az érdeklődők megtekinthetik a híres zebrasorozatot, amelyen az optikai festészet mestere fekete-fehér vonalakkal alkotja meg a sajátos mozgást is érzékeltető képeit. A figurális művészet van egyszerűen továbbgondolva, nem léteznek körvonalak, de nem csorbulnak az alkotások, mert így is a képzeletben hozzárajzoljuk ezeket. Teljesül tehát az alkotó egyik leghíresebb mondása, miszerint a mozgás „az az erőszak, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”. Különösen érzékelhető ez a felfogás a monokróm térplasztikákon. „A zebra kisplasztikája (amely a tárlaton is megtekinthető – a szerk.) Brüsszelben azért nyert nagydíjat, mert az alkotáson nincsenek kontúrok, egyszerűen a vékonyabb és vastagabb párhuzamos vonalak segítségével érte el a hatást. A térplasztikákon pedig a különböző szögekből különböző mélységekben és mindig más és más formában látjuk a zebrákat vagy a mértani idomokat” – emelte ki Csepei Tibor.

A legtöbb Vasarely-alkotás csapatmunka

Megtudtuk tőle, hogy az alkotó gyakorlatilag 1956-tól kezdődően nem önállóan hozta létre munkáit, hanem egy csapattal dolgozott. „Elhoztam Csepei Katalin filmjét, amely részletesen bemutatja a művész életművét, műhelyét, és betekintést nyerhetnek általa az alkotás folyamatába is. A filmet a kiállítás nyitva tartása alatt bármikor meg lehet nézni. Többek között az is kiderül belőle, hogy 1956-után gyakorlatilag eredeti Vasarely-alkotásról nem számolhatunk be. A tárlaton látható egy kisplasztika, a köztéri alkotás eredeti méretekben az Egyesült Államokban található meg. Ezt az alkotást 600 fakockából késztették, ezeket a szabályos mértani formákat szantálból, illetve cédrusból vágták ki ezredmilliméteres pontossággal, vászonra festették a művész által tervezett színskálát, és ismét a megfelelő precizitással ráragasztották. Ezt egy ember nem tudja kivitelezni, Vasarely tehát egy egész csapattal dolgozott.”

Ezek az alkotások nem könnyen létrehozható sorozattárgyak

Vasarely leghíresebb alkotásai a három dimenzióval és a színekkel játszanak. Ahogy Csepeitől megtudtuk, bár első látásra úgy tűnik, hogy ezek a mai kibernetikus világunkban számítógépen könnyen létrehozhatóak, korántsem így történik. Érzékeltette, hogy ami szabályos mértani formának tűnik az első látásra, bizonyos mértékben torzult. Vasarely mindig „csalt” egy-egy kicsit, hogy a megfelelő optikai hatást elérhesse. Talán a formák megalkotásánál még nehezebbnek tűnik megválasztani a találó színskálákat, ami a képek harmóniáját biztosítja.

Vasarely-vándortárlat, mint az arab diktátorok kedvence

A műgyűjtő ezzel a reprezentatív anyaggal a több mint három évtized alatt rengeteg helyen megfordult, és általában nagy érdeklődéssel fogadták. A legérdekesebb élményeket Afrikában szerezte, olyan helyeken is közszemlére tárta értékes gyűjteményét, ahová a nyugati művészet nem juthatott el. Például a bagdadi Szaddám Múzeumban is sokáig látható volt, még az iraki diktátor bukása előtt, ide más európai vagy amerikai tárlatot akkoriban nem fogadtak. A vándortárlattal körbejárta az egész arab világot, Moammer Kadhafi Líbiájába például nyolcszor vitte el ezt az értékes anyagot. Az arabok nagyon kedvelik a háromdimenziós Vasarely-alkotásokat, melyhez a mozaikművészetük nagyon is hasonlít, de a legjobban, ahogy a műgyűjtő elárulta, a figurális alkotásokért, főképp a zebrasorozatért voltak oda.

Csíkszeredában a Bukaresti Magyar Kulturális Központ által elhozott kiállítás május 22-ig tekinthető meg, hétköznaponként 12 és 18 óra között. Belépő felnőtteknek 5 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak pedig 2 lej 50 bani.