Városban élő gazdaság

Takaros csíktaplocai udvarra léphettünk be a napokban. A gazda hiányában felesége, Csilip Magdolna köszöntött bennünket, majd végigvezetett a gazdaságon. Ennek bemutatását azonban többször is meg kellett szakítania, hiszen ez idő alatt egymásnak adták a kapukilincset a tejet és egyéb terméket vásárlók. Bizony nem mindennapi látvány, hogy egy városrész szívében több tíz  négyzetméteres istállóban tartanak szarvasmarhákat és lovakat úgy, hogy a közvetlen szomszédoknak javarészt egy rossz szavuk se legyen emiatt.

Apránként gyarapodott a gazdaság

„Tulajdonképpen azzal kezdtük, hogy több tucatnyi juhot tartottunk saját szükségletre” – számolt be a kezdetekről a mindennapokban egészségügyi asszisztensként tevékenykedő gazdasszony. Elmondása szerint már az elején jól tudták értékesíteni az általuk előállított termékeket, így ezen felbátorodva szaporítani kezdték a juhállományt.

„Volt mintegy kétszáz darab állatunk, egy embert is foglalkoztattunk, a gyerekeknek a tejet viszont apósomtól hordtuk. Egy idő után már szégyelltük, hogy ilyen állománnyal rendelkezünk, a tejet mégis mástól kapjuk” – kapcsolódott be a beszélgetésbe az időközben hazaérkezett családfő. Csilip András úgy fogalmazott, a család szükségletének a kielégítésére vásároltak egy tehenet. Azonban több volt a tej, mint amit el tudtak fogyasztani, így megkerestek egy-két szomszédot, hogy eladják a felesleget. „Egy idő után olyan sok igénylő volt a tejre, hogy még egy tehenet kellett vegyünk. Ezzel oda jutottunk, hogy ma húsz darab marhánk van, aminek a tejét értékesítjük. Ennek hivatalos formát adtunk, minden szükséges engedélyt beszereztünk. A tejet palackozzuk és címkézzük, a piacon és üzletekben is áruljuk, akárcsak más, tejből készült termékeinket” – magyarázta András, aki egyébként fő munkaidőben közalkalmazottként keresi a kenyerét.

Megszerettették vele a földet

„Amikor még csak ötven darab juhunk volt, és a terméket az udvarról elvitték, jó kedvet adott, és éreztük, hogy van értelme a gazdálkodásnak” – jelentette ki Csilip. A gazda elárulta, Balánbányán született, tömbházban nevelkedett, így nem sokat tudott a gazdálkodásról. „Apósommal karöltve gazdálkodtunk, ő tanított meg sok mindent, tulajdonképpen megszerettette velem a földet” – nyugtázta.

Jókor, jó helyen

Mint azt a családfőtől megtudtuk, azzal volt a szerencséjük, hogy megfelelő időben vásároltak több hektár földet. Tették ezt abban az időben, amikor még az országban nem voltak a különböző európai uniós támogatások. „Amikor még mindenki futott a földtől, mi banki hiteleket vettünk fel, és birtokokat vásároltunk, több hektárt egyszerre. Egyik kölcsönből ki se kászálódtunk, vettük fel a másikat. Oda jutottunk egy adott pillanatban, hogy akinek birtoka volt eladó, a kapunkban állott meg. Így vettünk legelőket, kaszálókat, szántóföldeket” – osztotta meg a gazdaságuk kialakításának első lépéseit András. Hozzátette, az uniós világban pedig maximálisan odafigyeltek arra, hogy minden támogatási lehetőséget kihasználjanak.

A gyerekek is tanuljanak meg dolgozni

„A gazdaság kialakításának egy másik szempontja az volt, hogy tanítsuk meg a gyerekeket dolgozni” – osztotta meg gondolatait Magdolna. Elmondása szerint arra szerették volna rávezetni a gyerekeket, mit jelent és milyen sok munkával jár az, hogy valaki bejön az udvarra, és letesz néhány lejt, és hogyan jön ezekből össze a sok lej.

„Azt hiszem, ezt a célt elértük: megtanítottuk a gyerekeinket dolgozni és eladni. Ami még ennél is fontosabb, egészséges táplálkozásra neveltük őket. Örömteli, hogy mindenki kiveszi részét a munkából, így nyugodtan hosszabb időre is a gyerekekre bízhatjuk a gazdaságot.”

Hogyan lehet városon gazdálkodni?

„Ahogy nőtt a gazdaságunk, a szomszédok is megszokták ezt, lassan elfogadták a helyzetet” – említette András. Kiemelte, nincs is problémájuk a szomszédokkal, ehhez viszont az kellett, hogy mind a két fél alkalmazkodjon egymáshoz. Így a gazdaságban is ki kellett vitelezni azokat a fejlesztéseket, melyek révén mások számára is elfogadható lehet az udvaron folytatott tevékenység. „Városon nem nehéz farmot működtetni úgy, hogy a szomszédság és a városvezetőség is elfogadja” – említette a gazda, aki szerint tulajdonképpen egyetlen alkalommal szembesültek panasszal a taplocaiak részéről. A Tó utcabeli szomszédok tettek panaszt egyik nyáron, hogy a vasúthoz közeli legelőkre kivonuló tehenek összepiszkolták az utcát. „Hivatalos felszólítást kaptunk a városházától, hogy az utcát takarítsuk meg. Ennek eleget tettünk, megkerestük a megfelelő megoldást” – tudtuk meg a gazdától.

Egyre jobban beszűkülő élettér

„A legnagyobb problémánk az, hogy a körülöttünk levő magánterületek beépítődnek. Nem szólt ránk senki, hogy nem szabad gazdálkodni, de rá kell jöjjünk, hogy lassan körbe vagyunk építve. Valamit lépnünk kell erre” – írta le a jelenlegi helyzetet házigazdánk. Mint fogalmazott, jelentős lépéseket tettek, hogy teljesen kiköltöztessék Taplocáról az állatállományt. „Az erdő alatt vannak legelőink, birtokaink, illetve egy tanyánk, ahol a meddő szarvasmarha-állományt és a juhokat tartjuk, a fejőstehenek egyelőre itthon vannak” – mondta. Annyit még elárult, húsmarhákkal is foglalkoznának, az állomány ez irányú bővítését már elkezdték.

A minőség hozza a vásárlót

„Ahhoz, hogy megmaradjunk a piacon, mindig résen kell lennünk. Az egyik legfontosabb feltétel ugyanakkor a minőség. A jó minőségű termék megtartja a kuncsaftot” – nyomatékosított Magdolna. A gazdasszony elmondta, ennek fényében például a csíkszeredai zöldségpiaci értékesítésük a tavalyhoz képest a duplájára nőtt, akárcsak azok száma, akik háztól vásárolnak. „Ennyit jelent, ha jó a tej, az emberek meg vannak elégedve és visszajárnak. Fejősteheneink napi átlaghozama egyébként 100 liter fölött van, de ezt persze több tényező befolyásolja” – tudtuk meg a feleségtől.

A tündérmese áldozatokat követel

Házigazdáink szerint elképzelhető, hogy kívülállók számára tündérmesének tűnik életük. Azt viszont tudni kell, háttérben rengeteg munkát és még annál is több áldozatot követel ez tőlük. „Lehet, szépnek tűnik kívülről, azt mondhatják egyesek, milyen jó nekünk. De azt el kell mondani, nálunk nincs se hétvége, se ünnep. A tejet reggel és este is el kell szűrni, le kell hűteni, palackozni. Amikor mások ünnepelnek, mi keményen dolgozunk, gyakran sötéttől sötétig. Szerencsére a rokonság is sokszor besegít. Ám szívesen csináljuk, szeretjük ezt a munkát” – hangsúlyozta Csilip András. „Ha valaki szeret dolgozni, akkor nem szabad megrettenni, hiszen meg lehet élni a gazdálkodásból. Nem mindig rózsás a helyzetünk, vannak olyan évek, amikor veszteséget termelünk. De megfelelő hozzáállással és ügyes menedzseléssel túl lehet élni a nehéz időszakokat” – mondta mintegy zárógondolatként Magdolna.