Új erővel hat A csodaforrás

„Úgy gondoltuk, hogy egyfelől költségmegtakarítást jelent, ha a három előadásból csak egyet vásárolunk meg, másfelől befektetést, ha ennek az összegnek egy részéből egy saját produkciót valósítunk meg” – emelte ki lapunknak Budaházi. Hozzátette, a mesejáték újdonságként is hat, hisz legutóbb 2007-ben játszották, azóta egy gyereknemzedék az ifjúsági korosztályba került.

A változás markánsan érződik a szereposztáson is. Fekete Bernadetta, akit akkoriban a Phoenix-lány szerepében lehetett látni, most a főszereplő Ma Da édesanyját alakítja. Ma Da szerepét pedig a társulat egyik legfiatalabb színésze, Horváth Gyula vállalta, a tűzmadár-lány ezúttal Kiskamoni-Szalay Lilla. Gyakorlatilag két szereplő maradt csak a helyén: Matsubo Istennő, vagyis Lőrincz András Ernő, továbbá a Víz tigrise, vagyis Veress Albert.

A látványvilág szempontjából is megújult az előadás, hiszen ezúttal korszerűbb fénytechnikát lehetett alkalmazni, továbbá, ahogy a rendezőtől megtudtuk, Liviu Matei koreográfus is nagyon készségesnek mutatkozott, hogy a mozgáselemeken ismét csiszoljanak. A színészeknek, főleg az újaknak rendkívüli élményt jelentett a keleti mozgáskultúrával, táncelemekkel foglalkozni.

Kíváncsiak voltunk, hogy a társulat dramaturgja miért éppen egy keleti (kínai) mesének készítette el a színpadi átiratát. Budaházi szerint a mese közérthető, mivel általában történeteink – gyökereink folytán – a keleti emberekével közösek. Kijelentette, nem is volt szüksége arra, hogy a mese alapfonalán változtasson, a keret, a háttér pedig egzotikusabbá teszi a színészek játékát. „Igaz, hogy az előadás formavilága egy teljesen más kultúrából merít, de ennek nincs köze a mesejáték üzenetéhez, amely általános érvényű, vagyis mindenki számára érthető, követhető. Sőt, a történet kerete nemhogy nehézséget jelentene, hanem inkább kuriózumnak számít. Nekünk, az előadás készítőinek könnyebb, előnyösebb, ha egy erős formavilágra építhetünk” – összegzett Budaházi Attila.