Übü királyok Csíkszeredában

– Francia rendezővel, Alain Timarral vitték színre a történetet, a darabot is francia szerző, Alfred Jarry egy rennes-i gimnáziumban írta tizenöt évesen. Mennyire érződik az előadáson a francia jelleg?

– Ez egy egyetemes darab, túlmutat azon, hogy francia. Bármilyen más kultúrában és nyelvben is érvényes, és ugyanolyan erővel tud hatni. Az egyetemes zsarnokságról szól, meg arról, hogy igazából mindenkiben benne lakik egy Übü papa vagy egy Übü mama. Az előadáson sem érződik, hogy francia lenne. Illetve legalább annyira magyar, román stb., mint amennyire francia. Az előadás játékstílusa le van csupaszítva egészen a test kifejező erejéig, a karakterformálás alapjáig. Színház az, amikor egy üres téren átmegy egy ember, s mindezt valaki nézi – ugye jól ismerjük Peter Brook szavait. Az előadásunk alapgondolata is ebből táplálkozik: minimális eszközökkel, de helyesebb, ha azt mondom, eszköztelenül próbálunk megjeleníteni karaktereket, történeteket, harcokat, tereket egy üres térben.

– Ez egyezik a szerző elképzeléseivel is, ugyanis ő azt vallotta, hogy az előadásból „száműzni kíván minden színpadiasságot, végsőkig csupasz, eszményi stilizáltságot szeretne”. Akkoriban, vagyis a 19. század végén Alfred Jarrynak engedményeket kellett tennie, hogy az Übü király színpadra kerülhessen. Most a 21 század elején már nincs szükség ilyesmire?

– A szerzőnek az elképzeléseit próbálta megvalósítani a rendező is. Olyan, mint egy elsőéves színészi vizsgadarab. Félreértés ne essék, persze nem azon a színvonalon, jóval nagyobb tapasztalattal kivitelezve, de egyszerűségre törekedve. Hat pár megpróbálja eljátszani a történetet, egyszerű jelmezekkel, lecsupaszított térben, váltakoztatva a szerepeket, így sorra mindenkiből lesz Übü papa és Übü mama.

– Úgy tudom, hogy Párizsban is elő fogják adni az Übü királyt...

– Igen, novemberben az Odeon Színház meghívására lesz szerencsénk a párizsi közönségnek is előadni a darabot.

– Csíkszeredából származik, sőt a színészi pályafutását a városban egykor működő népszínháznál kezdte. Milyen érzés itthon játszani?

– Innen indultam, és ide hazatérek. Különös ajándéka ez a sorsnak. Különben sokszor vendégszerepeltem már Csíkban a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal is, csak akkor még nem volt hírértékű.  

– Legutóbb egy Dsida-est keretében láthatta a csíki közönség, de a Csíki Játékszín jelenlegi évadjának utolsó előadásában főszerepet is kap. Hogyan fogadta a felkérést?

– Molière-t alakítom majd a Képmutatók cselszövésében. Szerződést kötöttünk a csíki társulattal, márciusban kezdünk dolgozni. Nagyon jólesett a felkérés, eddig is vállaltam volna szerepeket a Csíki Játékszínben, csak nem igazán volt rá időm. Rendkívül foglalt vagyok, a kapott szerepek minden időmet felemésztik. Szóval, ez nem az első alkalom, többször próbálkoztunk már Parászka Miklóssal, a csíki társulat igazgatójával időt keríteni, egyeztetni a kolozsvári színházzal, de eddig valamennyiszer meghiúsult. Úgy tűnik – hála Parászka Miklós kitartásának –, most sikerült.

Alfred Jarry: Übü király
Szereplők: Übü papa: Bogdán Zsolt; Dimény Áron; Farkas Loránd; Keresztes Sándor; Szűcs Ervin és Váta Loránd. Übü mama: Albert Csilla; Györgyjakab Enikő; Kató Emőke; Laczó Júlia; Skovrán Tünde és Varga Csilla.
Rendező, díszlet- és jelmeztervező: Alain Timar
Ügyelő: Kerezsy Imola és Györffy Zsolt.