Tánc: szavak nélküli kommunikáció

Valamiért vidékünkön nem tartják elég férfiasnak a táncot, pedig rengeteg nőnek szerez örömet, ha felkérik egy táncra. Bár kissé nehezebb meggyőzni a férfiakat, hogy részt vegyenek az első táncórákon, ha belekóstolnak, ritkán hagyják abba – derül ki Magyar Imrével való beszélgetésünk során.

Gyermekét vitte négy-ötéves korában táncedzésre, lévén, hogy gyakran hallotta, ez a mozgásforma kiváló alapot jelent más sportok űzéséhez is. Kezdetben csak figyelte, aztán már a telefonját is kikapcsolta, hogy ne zavarhassák az edzések idején, annyira lekötötte a mozdulatsorok követése. Később ő maga is úgy döntött, megtanulja a latin táncokat. Azóta már nemcsak hogy a legjobb oktatóktól tanulva képezte magát, hanem ő maga is oktat táncokat: salsát, bachatát, merenguet, reggaetont, chachachát. Húsz éven át sportolt evezősként, és bár felmerült benne, hogy edző legyen, mégsem ezt az utat választotta, annyira megkedvelte a táncot.

„Az evezés egy olyan sport, amihez kell a ritmus, másként nem működik, és kezdetben úgy gondoltam: mit nekem egy kis tánc meg ritmus, fog ez működni könnyedén. De bizony nem volt annyira egyszerű, ahogy elképzeltem. Viszont annyira megszerettem, hogy utána minden lehetőséget megragadtam arra, hogy tanulhassak. Sokat tanultam kubaiaktól, ahonnan ez a tánc származik, a legjobbaktól. Igyekeztem mindent elsajátítani, amit csak lehet, erről a táncról” – emlékezik.

Hogyan került ide Magyarországról – tevődik fel a kérdés. Innen származó barátját látogatták meg Magyarországon ismerősei, akiket elvitt salsa-rendezvényekre, és annyira megtetszett nekik, hogy elhatározták, valamilyen módon a csíkszeredaiakkal is megszerettetik a latin táncokat. Kezdetben úgy képzelték, hogy megtanulják, majd ők oktatnak, de egy idő után rájöttek, az, hogy valaki tud táncolni, nem egyenértékű azzal, hogy meg is tudja tanítani azt. Így hívták meg Magyar Imrét kezdetben három hónapra, hogy indítsa el a latin táncok oktatását. Aztán még három hónapra kérték, hogy maradjon, és már öt éve, hogy Csíkszeredában él, sőt már az azóta felcseperedett fia is segíti a táncok oktatásában.

„Az életem gyökeresen megváltozott. Vácról jövök, hasonló kisvárosból, mint Csíkszereda. Igaz, hogy Budapest közel van. Magyarországon is tánctanításból éltem, ott ma már nagyon elterjedt, sok férfi is belátta, hogy ez fantasztikus lehetőség a kapcsolatteremtésre, jó baráti társaságok alakulnak ki ennek köszönhetően. A tánc egy nagyszerű közös nyelv, az egész világot behálózó valami, ami rengeteg jó érzéssel tölti el az embert. Most már Székelyföldön is sokat változott a tánchoz való viszony. Volt olyan hozzáállás is, hogy majd mikor a marosszékit rendesen tudja, akkor elkezdi a salsát, de ez csak kifogás. A hölgyek többnyire nyitottabbak, viszont ha sikerül elhozniuk párjukat, gyakran tapasztaltam, hogy a harmadik óra után már teljesen másként látják ők is. Nagyon feltöltődsz az a másfél óra alatt, minden más megszűnik körülötted, csak a tánccal foglalkozol. Csomó olyan érzést tapasztalsz meg általa, ami hiányzik egyébként a mai társadalomból. A tánc szavak nélküli kommunikáció mozdulatokkal” – magyarázza.

A férfiak és a nők esetében eltérő az idő, ami a latin táncok elsajátításához szükséges, derül ki az oktatóval való beszélgetésünk folyamán. „Közepes képesség esetén a hölgyeknek elég fél év, a férfiaknak viszont majdnem másfél esztendő szükséges. Ez azzal magyarázható, hogy sok pluszfeladat terheli a férfiakat, követni könnyebb megtanulni, mint vezetni. A férfiaknak tudniuk kell a figurákat, azok nevét, minden jelzést, ami elősegíti, hogy a hölgyek értsék, mit szeretnének tőlük. Nem súgjuk a fülükbe, hogy mi a figura, hanem adjuk az impulzusokat. A salsában nemcsak páros tánc van, hanem úgynevezett rueda is, azaz körtánc, mikor mindenki ugyanazt táncolja, és folyamatos párváltás van. A hölgyek az impulzusokra kell figyeljenek, amiket a vezetésen keresztül kapnak. Ha van egy jó alapképzettség, és tudja, hogy mire mit kell reagálni, akkor mindegy, hogy ismeri-e a figurát, úgyis arra fog menni, amerre kell” – osztja meg Magyar Imre.

Csíkszeredában a Szakszervezetek Művelődési Házában zajlik az oktatás, és nem jelent problémát, ha valakinek nincsen párja, általában egy kezdő tanfolyam indításánál figyelembe veszik a jelentkező nők és férfiak arányát, és a már régebb táncolók is besegítenek. „Amúgy sem csak a saját párjukkal táncolnak a részvevők, ez fontos ahhoz, hogy mindenki a saját szerepében megmaradjon, a férfiak vezessenek, a nők pedig kövessék. Itt mindenki táncol mindenkivel, és ennek köszönhetően bárhol boldogulnak, ha táncolásra van lehetőség” – hangsúlyozza. És ami még köszönhető többek közt ennek a táncnak: a jó mozgáskoordináció, a szép tartás, jó kiállás, no meg az is nagyon fontos, hogy kulturált lehetőséget nyújt a szórakozásra, közösséget formál.