– Mit lehet tudni előzetesen erről a lelőhelyről, a romokról?

– Orbán Balázs részletesen beszámolt az itt található, az ő korában még jól látható romokról. Korabeli történetírás nyomán azt állította, hogy itt van az úgynevezett Csík-ház vagy Sándor-kúria. 1909-ben egy Józsa nevű tanár fölmérte részletesen a falakat, amelyek a helyiek elbeszélései alapján még néhány évtizede is láthatók voltak. Később hordták ezeket el, valószínűleg házépítésre használták fel.

– Mikor állhatott ez az épület?

– Az eddig feltárt romok alapján elmondhatjuk, hogy a 16. században biztos, hogy lakták, majd nem sokkal ezt követően el is hagyhatták. Nem tudjuk, hogy kik lakhattak itt, igaz, a helyi hagyomány Sándor-kúriának nevezi, de a középkori forrásokban nem szerepel ilyen családnév. Szóval nem igazolt, hogy a Sándoroknak Vacsárcsiban jelentősebb birtokuk lett volna. Valószínűbb, hogy inkább a 18. században, éppen a történészek által hamisítványnak tartott Csíki Székely Krónika megjelenése nyomán ragadhatott rá ez a név. A 16. században, amikor is az épületnek a használatát a régészeti leletek alapján igazolni tudjuk, Vacsárcsiban előkelőkként csak a Fejérek éltek. Pontosabban egy Fejér Györgyről írnak a források, aki az egyetlen jelentősebb birtokos volt a környéken, valószínű, hogy ez a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes az övé lehetett. A romok és a leletek egyértelműen arra utalnak, hogy itt egy késő középkori székely előkelő udvarháza helyezkedett el, illetve azt megelőzően már a 12–13. századtól adatolható falu is húzódott.

– Pontosabban mekkora területen találhatók ezek a romok, leletek?

– Azt tudjuk, hogy a beomlott pincék elég nagy területen helyezkednek el. A most is jól látható telekhatárok alapján arra következtettünk, hogy a kúria és a melléképületei körülbelül két hektáros területen húzódnak. A keleti szélen például a teraszos szántás megáll a kúria (castellum?) kerítésénél.

– Kőfallal kerítették be?

– Mi is erre gyanakodtunk, nyitottunk is a keleti oldalon egy szelvényt, amiből megtudtuk, hogy ez a kis halom, ami szemmel is látható, nem egy kőfal maradványa, hanem valami más módon kerítették el.

– Többet nem lehet tudni előzetesen az épületről?

– Egy több száz éve lepusztult állapotban lévő épületről van itt szó, amelynek a tulajdonosát sem ismerhetjük. Gyakorlatilag a régészeti kutatás döntheti el, hogy mikor épült, milyen társadalmi réteg lakhatta. Már most nagyon izgalmas ez az ásatás, mert a jól látható kőfalakon kívül, amelyek középkoriak, korábbi nyomok is előkerültek, amelyek 15–14., illetve 13. századiak. Külön kiemelnék egy Árpád-kori tüskés sarkantyút. Ez utóbbi nemcsak azt igazolja, hogy akkoriban itt is laktak a dombtetőn, a Rákos-patak jobb partján, hanem hogy lovas, katona rangú-jogállású lehetett az illető. Mindenképp a falu az Árpád-kor derekán már idáig kiterjedt.


– Azt még nem lehet tudni, hogy hol található a főépület?

– Egyelőre nem, legalábbis amíg meg nem érkeznek a nemrégiben elvégzett talajradar vizsgálat eredményei. Addig is szondázunk, szelvényeket nyitunk, az eltelt két hét folyamán két kisebb melléképület alapfalai kerültek elő. Miután az eredmények megérkeznek, a főépületek külső részeiben is megkutatjuk a járószinteket, mert, amint már mondtam, nem csak 16. századi, hanem a sokkal korábbról származó leleteket is találtunk. Településtörténeti szempontból minden korból származó lelet nagyon fontos, talán legértékesebbek az Árpád-koriak, hiszen Vacsárcsinak az első írásos említése 1566-ból van, a leletek meg azt igazolják, hogy a 13. században laktak itt. Ennek tudatában nyugodtan mondhatjuk, hogy a falu története az első írott adatolás időpontjánál jóval korábban kezdődik. Szóval kezd megdőlni az az álláspont, hogy Felcsíkon azért van kevesebb Árpád-kori lelet, mert ide később települtek be. Inkább annak tudható be ez a hiányosság, hogy itt kevesebb kutatás folyt.

– Hogyan folyik az ásatás?

– Ez az első alkalom, hogy itt régészeti kutatás folyik, az ásatás a Hargita Megye Önkormányzatának Örökségvédelmi Közszolgálata, továbbá a szentmihályi önkormányzat és a vacsárcsi közbirtokosság, illetve Sógor Csaba EP-képviselő és családja támogatásával, a Csíki Székely Múzeum szervezésében folyik. A múzeumban lesznek elraktározva leletek. A kutatócsoport háromnegyedét a budapesti ELTE Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék hallgatói teszik ki, akik dr. Mordovin Maxim egyetemi tanár vezetésével itt végzik a nyári gyakorlatukat. Ezenkívül jöttek régészhallgatók a kolozsvári egyetemről is. Az eredeti célkitűzésünk az volt, hogy ezt a jól látható pincét kitakarítsuk, hogy meg tudjuk határozni az egykori járószinteket. Ezt gépekkel hajtattuk végre, több mint tíz utánfutónyi szemetet szállíttattunk el, ugyanis a fordulatot követően sokáig ezt szemétgödörnek használták. Sajnos a járószintek nem őrződtek meg, mivel itt a hetvenes-nyolcvanas években pityókát vermeltek. Elkezdtük a pince szomszédságában található melléképületek feltárását. Valószínű, hogy a hónap végéig itt végzünk, a leletanyagot a múzeumba szállítjuk, mindent megfelelően dokumentálunk, majd a falakat visszafedjük, hogy megóvjuk őket a téli viszontagságoktól. Köszönjük a kaszáló tulajdonosainak, hogy megengedték az ásatást, illetve Kósa József családjának, hogy felszerelésünk tárolását és a lelőhely megközelítését náluk megoldhattuk. Több tulajdonosa van a nagy kiterjedésű lelőhelynek. Az ásatást az elkövetkező években is folytatjuk, mert ez egy hosszú távú kutatás.