Szent Mihály-napi számvetés

Közeleg Szent Mihály napja, melyet a népszokás a gazdasági év fordulójaként tart számon. Csíkban ilyenkor térnek vissza a havasi legelőkről a pásztorok, hogy télire a gazdák gondjaira bízzák a jószágot. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének is egyik időpontjaként van számon tartva. Ekkor kapják meg a bérüket, illetve újból elszegődnek a régi gazdához vagy újat keresnek. Utunk a Kászonokba vezetett bennünket, arra voltunk kíváncsiak, milyennek értékelik az idei legeltetési idényt az ottani állattartók.

„A legeltetés meg a szénacsinálás szempontjából az idei nyár egy kicsit különbözik a tavalyitól\" – kezdte értékelését Posztuly Mihály. A kászonaltízi gazda elmondta, a nyár eleji esőzéseknek megvolt a jótékony hatásuk, hiszen jobban gyarapodott a fű, így lesz elég takarmány az állatok teleltetésére. „Szénából bőven van, ezzel nem lesz gond, a gabona is olcsó. Sarjúból kevesebb lesz, hiszen ősz elején nem volt eső\" – jegyezte meg a gazda.

Problémák is vannak bőven

„Az élő bárány értékesítése szempontjából ez az év még a tavalyinál is gyengébb volt\" – jegyezte meg a gazda. Mint kifejtette, nyár elején még voltak érdeklődők, ősszel viszont teljesen leállt a piac, senki nem viszi az élő jószágot. „Ami viszont még nagyobb gondot jelentett számunkra – tette hozzá –, az a vadak által okozott károk. Rengeteg farkas- és medvetámadás volt ebben az évben, marhákat, juhokat pusztítottak el a vadak.\" Szavait András Zoltán polgármester is megerősítette. A községvezető szerint valóban több volt a vadkárjelentés a korábbi évekhez képest. Főleg medvetámadások történtek, egy vérmedvére kilövési engedélyt is kértek az illetékes bukaresti hatóságtól, választ azonban még nem kaptak. Az elöljáró hangsúlyozta, több kártérítési igényt is letettek ebben az évben az érintett gazdák, ezeket a törvényes előírások szerint megvizsgálta az illetékes szakbizottság. Az összeállított dokumentációkat továbbították a kászoni területeket felügyelő csíkszeredai vadászegyesülethez. „Tudtom szerint egy múlt évi vadkárt fizettek ki ebben az évben. A többi kártérítési igénylésről nincsenek információink\" – nyomatékosított a polgármester.

Kikoptatta a hagyományt az idő vasfoga

„A falu juhai közül csak két sereg van a havason, a többi itt van a környéki kaszálókon\" – válaszolt kérdéseinkre a szintén kászonaltízi Vizi Sándor. A látogatásunkkor éppen sarjút kaszáló gazda szerint a Szent Mihály-i szokásokat már régen nem tartják a környéken, a havasokról például már szeptember közepéig bejönnek a jószágok. „A berbécseket is szeptember első hetében betesszük a nyájba. Ezelőtt úgy mondták Szent Mihálynak, hogy eresztő, de nem tartjuk ezt a szokást már, változtak az idők\" – magyarázta.

Jó nyár volt az idei

„Elég jó nyarunk volt\" – jelentette ki elégedetten Vizi. Elmondása szerint ő maga körülbelül kétszáz hektáron legeltet mintegy négyszáz juhot, a területeket a közbirtokosságtól, illetve a helybéliektől béreli. „Szerencsére volt, amit egyenek az állatok. A szárazság egy kicsit leégette a mezőket, nem volt elég fű egy adott pillanatban, és nem volt sarjúzás a juhoknak. De jött az eső, és akkor helyreálltak a dolgok\" – mesélte a gazda. Kiemelte, takarmánya bőven lesz ezúttal, idén sokkal többet tudtak betakarítani, mint tavaly.

„Nyolc-kilenc vagon takarmányom van, ez mintegy kilencszáz mázsát jelent. Számításaim szerint legkevesebb hat-hét vagon kell ahhoz, hogy jól kiteleljünk\" – részletezte. Vizitől azt is megtudtuk, a sajtértékesítés tekintetében szerencsés helyzetben van. „Egy vráncsai vállalkozó rendszeresen elviszi azt. Kisebb árat ad ugyan a szokásosnál, de jobban kijövünk, mert nem kell a napokat töltsük a piacon. Nem tudnám megmondani, hány kiló sajtot visz el, az függ az időjárástól is. Egyik évben van, hogy kijön a tíz kiló is egy juhra, más években kevesebb\" – említette.

Állandóan fejleszteni kell az állományt

„Az állatlétszámot állandó jelleggel növelni kell, mert több után több marad, kicsiből kevés jön. Kéne legalább ötszáz fejős juh, hogy megérje vele dolgozni, akkor ha valahogy megélünk belőle\" – osztotta meg elképzeléseit Vizi. Mint megtudtuk, négyszáz fős juhállományából jelenleg mintegy 260 fejős állat, az ezeken kívül eladásra szánt egyedeket viszont újabban senki nem viszi el. „Ha tudnám, hogy van egy olyan felvásárló, aki ősszel megvesz ötven öreg juhot, akkor másképp tudnák tervezni\" – jelentette ki. Szerinte sokat segítene az állattartókon, ha egy kisközösségi vágóhíd is lenne a Kászonokban. „Volt szó arról, hogy létesül egy ilyen. Az a gond, ha például a tehénnel baj van, át kell vinni Brassóba, Gyergyóba vagy Lemhénybe. Nagyapáink idejében úgy volt, hogy ha valakinek egy tehénje kárba ment, a falu felpártolta, mindenki két-három kilót megvett, és így elkelt a hús. Az illető tudott egy más tehenet venni. Akkoriban az emberek jobban összetartottak. Most már abban vagyunk, hogy mindegyik keresztbe tegyen egymásnak\" – mondta végszóként Vizi Sándor.