Székelyföld mint gombászó nagyhatalom

„Az első magyar etnomikológiai tanulmánykötetben (a kifejezés a szerzőtől származik – a szerk.) Zsigmond Győző egyaránt törekszik általánosabb kitekintésre, következetesen hivatkozik közeli és távoli vagy ősi és ma is élő kultúrákra. Saját anyagának jelentős része mégis Kárpát-medencei, erdélyi és mindenekelőtt székelyföldi. A könyv szól a tárgyalt gombák szerepéről a mindennapokban, a munkában, a szokások gyakorlásakor, felhasználásukról a népi gyógyításban, a konyhán, a hozzájuk kapcsolódó népköltészetről, ismeretekről, hiedelmekről stb. A könyv nemcsak a vájtfülűeknek, néprajzkutatóknak, gombaszakértőknek szól, hanem hasznosan forgathatjuk mindannyian” – emelte ki Sarány István, a kiadó főszerkesztő-helyettese.

Puskás Attila biológus a könyv születése hátterében álló monumentális munkára hívta fel a figyelmet, a szerző, aki a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszékén és 2004 szeptemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjasa (kutatási témája: Etnomikológia a Kárpát-medencében), mindent és mindenkit megmozgatott. Nemcsak a „gombakirályok” (így nevezik a helyi gombaszakértőket – a szerk.) tudására alapoz, hanem alapos interdiszciplináris kutatói munkát is végzett.

A szerzőtől megtudtuk, hogy a gombanevekből sok mindenre lehet következtetni, mint a közös gyökerekre vagy a származásra. Továbbá azt is kifejtette, hogy gombászkönyv hátterében egy egész gombászmozgalom, áll a László Kálmán Gombászegyesület tagjai, de más önkéntesek is rengeteget segítettek neki hisz, amint tudjuk a gombafajták csak bizonyos szezonokban teremnek és csak bizonyos gombászóhelyeken. Különben az is kiderült, hogy nem véletlenül szól a könyv elsősorban Székelyföldről, hisz Kárpát-medencei vonatkozásban az itteni települések dűlő-, hegy- és erdő-neveiben köszönnek vissza a leggyakrabban gombák vagy a gombafajták nevei. Nem is szólva ennek az élővilág sajátos csoportját alkotó lények (a gomba nem is növény nem is állat) a népi gyógyászatban való használatáról, vagy a toplászatról.