Sokat jelentő 400 kilogrammos rézcső

Egy nagyon fontos szimbólum ez a fegyver a székelység számára – derült ki a megnyitóbeszédekből. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szerint ezt igazolja, hogy az ágyút a hetvenes években elkobozták és a demokráciában sem akarták visszajuttatni a jogos tulajdonoshoz, a Székely Nemzeti Múzeumhoz. „Ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna, műtárgycserét kellett megvalósítani, négyéves folyamat kellett ahhoz, hogy ez a szimbólum ismét a miénk lehessen” – mondta Ráduly. Az elöljáró megígérte, minden környékbeli diákot elhozat a múzeumba, hogy megtapasztalják, milyen is „Gábor Áron rézágyúja”, amiről az ének szól.

A hetven ágyú egyike

Tamás Sándor, Kovászna Megye Önkormányzatának elnöke elmesélte: egy román újságíró értetlenkedett afölött, hogy egy több mint 400 kilogrammos rézcsőért miért harcolnak annyit a székelyek. Szerinte idegennek ezt nehéz megmagyarázni, de „mi tudjuk, hogy habár akkoriban 70 ágyút öntöttek, amelyek nem voltak éppen a legkorszerűbb fegyverek, mégis csodát műveltek a harctéren”. Amikor az első hét ágyút a kökösi csatában kivitték a frontra és elsütötték, pánik tört ki az ellenség soraiban. A háromszéki elöljáró megjegyezte, hogy főként az a hit volt képes csodát művelni, amivel ezeket az ágyúkat készítették. Amíg Gábor Áron nem vállalta és vitelezte ki ezt a fegyvertípust, a székelységnek nem volt tüzérsége. Az ágyúöntő hite, ereje nyomán példátlan összefogás jött létre a székelység soraiban, mindenki beszolgáltatta a réztárgyait (mozsár, falióra-nehezék), az egyházközségek pedig harangokat adományoztak, hogy a fronton küzdő szabadságharcosokat megsegíthessék. Ez a hit és összefogás kell példával szolgáljon számunkra – véli Tamás Sándor.

Kelemen: könnyezve fogadott ágyú

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki volt művelődési miniszterként eszközölte ki, hogy a műtárgyat visszavigyék a sepsiszentgyörgyi múzeumba, arról számolt be, hogy az ágyút könnyezve fogadták. Szerinte is minden székelynek legalább egyszer meg kell simogatnia ezt a felbecsülhetetlen értékű szimbólumot.

Az ünnepi megnyitón többek között Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója is felszólalt. Szerinte nagyon jó, hogy ezt az ágyút nem sütötték el a harcokban, ugyanis az öntése után a szabadságharc idején elásták, és 1906-ban találták meg a kézdivásárhelyi műhely szomszédságában. Embert tehát nem ölt, de azt a hitet, amellyel a szabadságharcosokat is erősítette, közvetíti számunkra. Hozzátette, hogy az ágyút el szándékoznak vinni Székelyudvarhelyre és Marosvásárhelyre is. A tárlat október 31-ig látogatható. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója megköszönte a sepsiszentgyörgyi múzeum vezetőinek a műtárgykölcsönzést.

200 éve született Gábor Áron
Gábor Áron Bereck mezővárosban született 1814. november 27-én székely határőrkatona-családban. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Csíksomlyón a Ferenc-rendieknél folytatta, de középfokú tanulmányait már nem fejezte be. Mint minden katonai szolgálatra kötelezett sorstársa, be kellett vonulnia a kézdivásárhelyi központú, 2. székely határőrezred berecki századába. Tizenkét társával együtt Gyulafehérváron pattantyús (ágyúkezelői) kiképzést és káplári rangot kapott, majd visszatért szülőföldjére ezredéhez. 1840-ben a pesti 5. tüzérezredhez jelentkezett szolgálatra, ahol tökéletesítette addig szerzett tudását, és alkalma nyílt megfordulni a bécsi arzenálban is, itt tett szert az ágyúk öntésével kapcsolatos ismeretekre. Visszatért Bereckbe, ahol időközben megnősült és a jegyzői állást betöltött öccse helyett szolgált 1845-ig. 1849 nyarán az orosz betörés ismét ágyúi mellé szólította. A második kökösi csatában, 1849. július 2-án találta el a végzetes ágyúgolyó.
Gábor Áron már életében legendává, és halála után a székely szabadságharc jelképévé vált.