Fotó: Veres Nándor
Egyre többen viselnek nemezelt ékszereket, használnak ezzel a régi technikával készült táskákat, tolltartókat, díszítik lakásukat ily módon megálmodott tárgyakkal. A csíkszentsimoni Sándor Cecília számára kikapcsolódást jelent a nemezelés, emellett tenorszaxofonozik, és amatőr színjátszással tölti ki kevés szabadidejét két egyetem hallgatójaként.
2016. március 23., 11:342016. március 23., 11:34
Kis kreativitással rengeteg módon tehetjük egyedivé megjelenésünket, bizonyítja ezt Sándor Cecília is, aki saját kezűleg készíti ékszereit, illetve jó néhány használati tárgyát is. Egy természetes anyagból készült színes hajkötő, egy vidám medál vagy fülbevaló sokat elárulhat viselőjének stílusáról. Régóta foglalkoztatja a kézműveskedés, már gyerekkorában részt vett ilyen táborokban, később néprajz szakon végzett Kolozsváron, és ezen érdeklődésének köszönhetően elkezdte kutatni, milyen hagyományos mesterségek voltak és vannak még a falujában. Így vált egyre erőteljesebbé a nemezelés iránti szeretete is, hajtja a kíváncsiság, hogy ezt a technikát használva, miket képes alkotni, beledörzsölve, -tűzve hangulatát is egy-egy kis „csodába”.
„Annak vagyok híve, hogy természetes anyagból, természetes úton készüljenek a kiegészítők, amiket viselek, magából a gyapjúból vizes nemezelési technikával, szappannal, meleg vízzel, dörzsöléssel készítem el az ékszerek alapját, majd tűnemezeléssel kerülnek rá a minták. Újramosás során annyira összeáll az anyag, hogy nem lehet elszakítani, strapabíróvá és tartóssá válik. Azt szeretem benne, hogy megálmodhatom a mintákat, de olykor a magyar népművészet motívumkincstárából, a népi varrottasok, hímzések és fafaragászat mintáiból is merítek ihletet. Ilyen ajándékokkal lepem meg barátaimat, ismerőseimet is. Gyakran ők maguk képzelnek, találnak ki valamit, és arra kérnek, készítsem el, ez nagy örömet és kihívást is jelent. Idővel szeretnék egy saját kis műhelyt, ahol alkothatok. Jelenleg első helyen az egyetem áll, mesterizek a kolozsvári Néprajz és Antropológia Intézetnél, emellett beiratkoztam a Sapientia Kommunikáció és PR mesterszakára is, leginkább esténként jut időm erre a hobbimra” – sorolja a fiatal lány.
Keze nyomán készülnek használati tárgyak: kulcstartó, telefontok, kis táskák, nemezelt szappanok, dísztárgyak, fali szőnyegek és képek, virágkompozíciók, virágcsokrok, illetve ékszerek: gyűrűk, nyakláncok, medálok, karkötők, fülbevalók. „A nagyobb méretű fali szőnyeg elkészítése időigényesebb, napokig készül, 6–7 órával számolva, azonban a kis medálokkal is el lehet hosszasan bíbelődni. Ez a mintától és a mérettől is függ. A nemeztárgyak tapintásra nagyon barátságosak, anyaguk nem testidegen. Számomra a kreativitás és egyben az önkifejezés lehetőségei. Sosem tudok két egyforma darabot elkészíteni, alkotásaim egyrészt személyekhez, másrészt érzelmekhez, hangulatokhoz is kötődnek, ettől egyediek – magyarázza.
Sándor Cecília játszik a csíkszentsimoni fúvószenekarban, mégpedig tenorszaxofonon. Egyfajta családi örökség a zeneszeretet, egyik bátyja a fúvószenekar vezetője, másik fiútestvéréről pedig elismert operaénekesként olvashattak már a Csíki Hírlapban is beszélgetést. A helybeli amatőr színjátszó csoport tagjaként a fiatal lány épp előadásra készülődik, A piros bugyelláris című romantikus népszínmű húsvéti bemutatóján egyik főszerepet játssza.
szóljon hozzá!