Nem a gazdák érdekeit szolgálja a törvény

Az egyszerű állattartó gazdán ez még nem segít – fogalmazott a kisközösségi vágóhidak létesítését szabályozó törvénnyel kapcsolatban Borsos Csaba. A Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság osztályvezetője szerint a jogszabály nem úgy jelent meg, ahogy az előzetesen el volt képzelve, ezért módosításra szorul. Ennek ellenére vannak, akik úgy döntöttek, mégiscsak belevágnak a kalandba, és létrehozzák vágóhídjukat.

„Az eredeti elképzelés az volt, hogy az illető kistérségekben segítjük az állattartó gazdákat abban, hogy le tudják vágni disznójukat vagy szarvasmarhájukat. Ez volt a cél, de nem eszerint jelent meg a törvény” – magyarázta az igazgatóság szakembere. Hozzátette, a kisközösségi vágóhidak létrehozását szabályozó törvénynek ebben a formában nem sok értelme van. „A román törvények értelmében például sertést vágásra csak a kereskedelmi farmokról lehet vásárolni. Változtatni kellene a törvényen, oly módon, hogy az valóban a gazda érdekét szolgálja” – fogalmazott Borsos. Elmondása szerint volt már ezzel kapcsolatos ígéret Bukarestből, de konkrét lépések nem történtek. Az illetékes úgy látja, az egyik nagy könnyítés az lenne, ha nem engedélyeztetni kellene ezeket a létesítményeket, hanem csak bejegyeztetni, ahogy történik a farmok esetében. Így már sokkal könnyebb lenne az indulás.

Van, ahol mégis belevágtak

Mint azt Borsos Csabától megtudtuk, eddig a megyében egyetlen kisközösségi vágóhíd működik Gyergyószentmiklóson. Ezenkívül sok érdeklődő volt a jogszabály tavaly nyári megjelenése óta, a működés beindításához legközelebb azonban egy csíkcsicsói vállalkozó áll.

„Nagyjából elő van készítve a létesítmény, most van folyamatban az engedélyeztetés. Ám hogy konkrétan mikortól fogjuk működtetni a vágóhidat, azt nem tudom megmondani” – számolt be a helyszínen tett látogatásunkkor a vállalkozásával kapcsolatos fejleményekről Sebestyén Sándor. A csicsói gazda szerint egyrészt az érvényben levő jogszabály is hátrányosan érinti a befektetőt, másrészt a piacon is bizonytalanság uralkodik. „Disznót kizárólag kereskedelmi farmról vásárolhatok. Szarvasmarhában pedig hatalmas a túlkínálat, most sokan meg akarnak szabadulni az állattól, mert nincs mivel teleltetni azokat. A felvásárlói kör pedig egyre csak szűkül. Ilyen körülmények között nehéz saját vágóhidat működtetni” – fejtette ki Sebestyén.

A vállalkozó úgy látja, a legfontosabb most egy stabil kuncsaftkör kialakítása, anélkül nincs értelme belevágni egy ilyen jellegű tevékenységbe. Emellett a nyersanyag saját feldolgozását sem tartja elvetendő ötletnek. „Korábban, 1995–2004 között működött a vágópontom, akkor nem voltak ilyen problémák. Nagyon jó és homogén állatállomány volt a faluban is, így nem volt nehéz egységes minőségű terméket előállítani, az értékesítéssel sem volt gond” – nyugtázta a gazda. Hozzátette, most mindenki másképp tartja állatait, így elég nehéz a felvásárlók által megkövetelt minőségű hústerméket biztosítani. A vállalkozó azt is kihangsúlyozta, ahhoz, hogy megérje a vágóhidat működtetni, naponta 40–50 disznót és 10–15 szarvasmarhát kellene levágni és értékesíteni. „A hűtőnek hiába termelek, abból nem lesz jövedelem” – zárta beszélgetésünket a gazda.

Jenőfalván is komolyan gondolják a kisközösségi vágópont létrehozását, ám itt egy feldolgozó üzemet is indítanának. Mint azt Jére Elemér közbirtokossági elnöktől megtudtuk, nagyobb kapacitású létesítményben gondolkodtak, ám rá kellett jönniük, nem biztos, hogy tudnak elég nyersanyagot biztosítani a hatékony működtetéshez. Így a korábban szóban forgó 400 ezer eurós beruházás helyett mintegy 200 ezer eurót költenének erre a célra, az anyagiakat így talán önerőből is elő tudnák teremteni. „Mindenképpen a célunk az, hogy a térség gazdáinak biztosítsunk bevételi forrást azzal, hogy felvásároljuk állataikat” – vázolta az elképzelést a közbirtokosság elnöke.