Múltat, jelent és jövőt ötvöző templomok

A zsúfolásig telt képtárban a megnyitón Márton Árpád képzőművész a Kós Károly és Makovecz Imre organikus építészete közti párhuzamra hívta fel a figyelmet. Megemlítette, érdemes megfigyelni a Makovecz által készített tervrajzokat és a kivitelezéseket, vagyis a Máté Gábor fotóin megjelenő épületeket. Ezekből kiderül, miként öltöttek formát a nagyszerű ötletek.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta, Makoveczről először 1992-ben hallott, amikor a gyergyócsomafalvi ácsok pozitív tapasztalatokkal tértek vissza a Sevillai Világkiállításról, ahol a székely mesteremberek az általa tervezett magyar pavilon felépítésén dolgozhattak. Kijelentette, hogy elöljáróként csak pártolja ezt a stílust, iskolát, főként a fából való építkezést, mivel szerinte saját erőforrásokból kell dolgozni és nem külföldről behozott anyagokból.

A főszervező intézmény nevében Zsigmond Barna Pál főkonzul szólalt fel, megemlítve, hogy Csíkszeredában nem kell messzire menni, hogy Makovecz-alkotásokat találjunk, hiszen a kiállítás helyszínétől pár utcával odébb megtaláljuk a Millennium-templomot, Csíksomlyón pedig az általa készült tervek alapján épült fel a székelység egyik legfontosabb szakrális emlékhelye: a Hármashalom-oltár. „Makovecz Imre az organikus építészet világszerte elismert mestere volt. Egyszerre képviselte a hagyományokat és a modernizmust, és a kettőt úgy ötvözte, hogy szervesen épüljön egymásra. A magyarság szellemi óriásaihoz, Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan életműve a magyar hagyományokra épít, de egyben univerzális is” – hangsúlyozta a főkonzul.

Makovecz Imre tanítványa, a kiállítást szervező Bogos Ernő építész főként mesterének pedagógiai tevékenységéről beszélt, mint mondta, az életművének kialakulását a következetes építkezés, az önépítő közösség és nemzetépítő tevékenység drámai folyamatával lehet jellemezni. Makovecz is csatlakozott az ’56-os levert szabadságharc bódulatából felébredt magyar értelmiséghez, amely a társadalmi és politikai helyett a szakmai és a kulturális élet terén keresett új megoldásokat. 1989-ben megalakult a Kós Károly Egyesülés, amely arra törekedett, hogy a múltat, a jelent és a jövőt egységben tudja láttatni. Ezen belül szervezett építészeti, mesteri fokozatú magániskolát Makovecz Imre, amellyel megteremtette az organikus építészet szellemi hátterét. Ezt az iskolát végezte el a kilencvenes években a kiállítást rendező építész is, aki az említett két csíki Makovecz-épületnél segédkezett is mesterének.

Darvas Kozma József esperes egy fontos makoveczi gondolatot idézett: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik–nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik–nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”