Missziós körúton a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Amint megtudtuk tőle, 2007-ben vette a fel a kapcsolatot a zenekarral, amikor is egy kolozsvári komolyzenei fesztiválra hívták meg őket. 2011-ben már a bukaresti George Enescu Fesztiválon egyengette útjaikat.

„Idén, amikor eldöntötték, hogy Kárpát-medencei koncertturnéra indulnak, felkerestek megint. Nagyon érdekesek az előzmények, év elején ugyanis kisebb költségvetést kaptak, mint tavaly, és ekkor levéllel fordultak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumához. Panaszaik meghallgatásra leltek, sőt az általuk igényeltnél nagyobb támogatást kaptak. Ekkor döntöttek úgy, hogy ebből a többletből nem hangszereket vásárolnak, vagy teszem azt, nyaralásra költik, hanem turnéra indulnak magyarlakta vidékekre. Május 15-én Felvidéken, ezt követően Kárpátalján jártak, 17-én érkeznek Erdélybe, először Nagyszebenben tartanak hangversenyt” – emelte ki portálunknak Balázs Attila.

Tolmácsolta Kovács Géza, az együttes főigazgatója gondolatait is, aki kihangsúlyozta: azt remélik ettől a turnétól, hogy egy kicsit jobb lesz az életük az ott élő magyaroknak. A zenekar vezetője szerint „egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen hangversenykörutat megszervezni”.
Bartóki gondolatot használnak mottókként, miszerint: „Az én igazi vezéreszmém…, amelynek, mióta csak mint zeneszerző, magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”  

Bartók Bélától a Concertót adják elő, melyet a Bostoni Szimfonikusok számára, Sergei Koussevitzky kérésére komponált. Akkori ismertetőjében komponálója, a világhírű magyar zeneszerző ezt írta: „A mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos siratóénekétől a zárótétel életigenléséig. E szimfóniaszerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek, hangszercsoportok koncertáló vagy szolisztikus kezelésmódja magyarázza. A virtuóz hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának perpetuum mobile-szerű futamaiban (vonósok), és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.”  

Természetesen Kodály Zoltán egyik műve is felcsendül, a Galántai táncok. A szlovákiai településen töltötte gyermekkorának „legszebb hét esztendejét” a magyarok másik neves, kortárs zeneszerzője. „Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg forrását: „von verschidenen (sic!) Zigeunern aus Galantha”. (...) Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt” – írja Kodály a műve felvezetőjében. Különben a szerzeményt 1933-ban, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára komponálta, és ez lett az egyik legnépszerűbb szimfonikus műve.

Továbbá, egy másik jellegzetessége a Kárpát-medencei koncertturnénak, hogy mindenhol az adott ország többségi nemzetének leghíresebb zeneszerzője egyik művét tűzték műsorra. Romániában – Marosvásárhely kivételével, ahol a Hegy című saját szerzeményével köszöntik az ott élő 75 éves Csíky Boldizsár zeneszerzőt – George Enescu 1. Román rapszódiáját játsszák.

„Bartók és Enescu kapcsolatát nem csak emberi, de zenei szempontból is górcső alá véve, talán tudunk újat mondani a darabbal kapcsolatban. Muszáj hivatkoznom arra, hogy ezt Enescu II. szimfóniájával már megtettük 2011-ben, amikor szintén úgy tűnt, hogy a sivatagba viszünk homokot, amikor az Enescu Fesztiválon felléptünk. Kiderült, hogy az a műve Enescunak nem hallható sokat Romániában sem, mert valamilyen szempontból Enescu is befejezetlennek tekintette. Ugyanakkor mégiscsak nagyon jelentős kompozíció, és a kritikákból, nem szólva a közönség fogadtatásáról, egyértelműen megállapítható volt, hogy igenis, hozzá tudtunk tenni a mű előadási tradíciójához, méghozzá jelentős mértékben. Én azt hiszem, hogy más véleményekkel ellentétben, mégiscsak van egy speciális magyar, ha úgy tetszik, közép-európai megközelítése a különböző zenei stílusoknak, amely átüt az előadáson. És nagyon remélem, hogy ezt ott is észre fogják venni” – fejtette ki a műválasztás kapcsán a zenekar karmestere, Kocsis Zoltán.