Lencsevégre kapott tusnádi tájak

Dánél Attila tusnádfürdői nyugdíjas a hetvenes években kezdett fotózni, amikor Marosvásárhelyen volt diák. Akkor embereket örökített meg Smena fényképezőgépével, a filmtekercseket aztán hazaküldte a bátyja tusnádfürdői fotólaborjába előhívatni. Később, 1991-ben, amikor már a tusnádfürdői Csukás Szálló gazdasági vezetője volt, a sors összehozta a magyarországi Kapos tévé munkatársaival, akikkel egész Székelyföldet bejárták Orbán Balázs nyomán. „Ahol filmeztünk, ott fotóztunk is. Kezdtük járni a hegyeket közösen. Egy idő után azt mondták nekem, hogy kezdek én is az ő szemükkel látni. Tehát kezdtem észrevenni azokat az apróságokat, amelyek mellett rendszerint elmegyünk. Ők egy virággal másfél órát »eltököltek«. Egy fényképet nagyon fel tud dobni egy benyúló ágacska, egy fűszál” – mutatott rá Dánél.

Az amatőr fotós a közösségi oldalakon kezdte megosztani képeit, a lájkok nyomán figyelt fel rájuk Datki Szabolcs újságíró, aki aztán benevezte az egyik fotóját a Megújuló Magyarországért Alapítvány fotópályázatára. A fényképet Hajdúszoboszló város nevében indították útjára, két forduló után városszinten első, majd a magyarországi települések közötti versenyben harmadik helyezést ért el. Ez adta a tusnádfürdői kiállítás ötletét is, és ismerősök, illetve Datki Szabolcs ösztönzésére a fotós összeszedte bátorságát, és több mint negyven fotón mutatta meg Tusnádfürdő szépségeit.

A 69 éves férfi most is rendszeresen jár ki a természetbe, mert mint mondja, megnyugtatja őt. Úgy véli, a fotózáshoz igazából „szem” szükséges, hogy észrevegye az ember az apró dolgokat is, a különlegeset. Legszívesebben a kis hegyi patakokat keresi fel. „Ilyenkor megjelennek a kis erdei virágok. A kicsi, belekötő patakok mellett hetvenhétféle virág van. És csend. A természet engem nagyon megnyugtat. Sosem érzem, hogy hány kilométert mentem, mert útközben mindig találok valamit. Gyakran mondják, hogy Tusnádon nincs látnivaló. De igenis van. Csak észre kell venni, hogy mi van mögötte s mellette. És ki kell menni a természetbe.”