Kína diplomataszemmel

A könyv a budapesti szerzőnek, Mészáros Sándor hivatásos diplomatának a Kínában végzett diplomáciai munkája sorát átélt élményeiből és történeteiből ihletődött.

A Pallas-Akadémia kiadó Utak, tájak, emberek sorozatában megjelent kötet kapcsán Kozma Mária főszerkesztő faggatta Mészáros Sándort, aki beszélt pályafutása kezdeti szakaszáról és pekingi élményeiről. 1969-1974 között a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének diákja volt. A Szovjetunióban elvégzett diplomatatanulmányok után 1974-ben vették fel a külügyminisztériumba, de már előtte egy fél évet a pekingi nagykövetségen gyakornokoskodott. Az elmúlt évtizedekben három alkalommal dolgozott kiküldöttként a pekingi magyar nagykövetségen. 1979-1984 között a nagykövetség másodtitkára volt, 1988-1993 között tanácsosként, 2004-2007 között pedig nagykövetként tevékenykedett.

„Abban az időben elzárva éltek és dolgoztak a külföldiek, élő kínai emberrel igazából nem lehetett szóba állni, csak azzal a néhány emberrel, aki a nagykövetségen dolgozott” – hangsúlyozta első pekingi tapasztalatát Mészáros Sándor.

A kínai nyelvet megtanulni beszélni nem nagyon bonyolult, a nyelvtana nagyon logikus és egyszerű. Fül kell hozza, mert a kínai nyelvben négy tónus létezik, és a szótagok, szavak jelentése attól függ, hogy a négy tónus közül melyikben ejtik ki. Ennél jóval nehezebb az írás elsajátítása – hangzott el a beszélgetés során.

A könyv nemcsak egy krimi, másik síkján a regénybeli első személyben beszélő narrátor emlékei bukkannak fel különböző asszociációk okán, amelyek önéletrajzi jellegűek – mutatott rá Kozma Mária.