Kiegyezés: megváltás és bukás

Ahogy az előadó részletezte, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét gyakorlatilag két ragyogó politikusnak köszönhetjük: gróf Deák Ferencnek és gróf Andrássy Gyulának. Kifejtette, Deák már a reformkorban kiemelkedett a politikában, ő volt az egyetlen olyan forradalmi miniszter, akit nem lehetett felelősségre vonni. 1865. április 16-án írta meg a híres Húsvéti cikkét, amelyben már-már a kiegyezés mikéntjét is megfogalmazta. Az előadó megjegyezte, Andrássy Gyulát a forradalom idején Törökországba küldték, ahol diplomáciai tevékenységet folytatott. A szabadságharc leverését követően kint maradt emigrációban, ő készítette elő Kossuthék számára a menekülést. 1857-ben, mikor lehetősége adódott rá, hazatért, és 1867-ben, Deák Ferenc javaslatára ő lett a miniszterelnök.

A történész úgy vélte, hogy a kiegyezés nagyban önállóságot biztosított Magyarországnak. Hozzátette, elméletileg a közös ügyekben, mint a külügy, a hadügy és a pénzügy terén kellett Magyarországnak együttműködni Ausztriával, de minden másban önrendelkező volt. Soha nem látott gazdasági és kulturális fejlődésnek indult az ország, rengeteg középületet építettek, létrehoztak egy erős közigazgatási intézményrendszert. Ez a fejlődés páratlan mindmáig, de nem kell elfelejteni azt sem, hogy akkoriban az államtól nem várták el, hogy kifejlett szociális rendszert működtessen – elemezte a szakember.

A történész hangsúlyozta, hogy Kossuth Lajos teljesen elutasította a kiegyezést, úgy vélte, hogy „nem szabad Ausztriához kötni sorsunkat”, szerinte Magyarországnak ki kell várnia, hogy a Habsburg Birodalom megbukjon. Ehelyett a szerbekkel, románokkal, horvátokkal kell szövetkezni és létrehozni egy modern Magyar Köztársaságot. Az emigrációban élő Kossuth álláspontját viszont akkoriban itthon elfogadhatatlannak tartották. Régóta várták az elnyomás alól való felszabadulást, a kiegyezés megváltó lehetőségnek ígérkezett, de a monarchia az első világégésben elbukott.