Képi reakciók írott szövegre

Az alkotó újságcikkeket, illetve más típusú nyomtatott szövegeket gondol újra, értelmez át játékosan a grafikus szemszögéből. Nem az eredeti szöveg értelmére reagál, hanem szavakat, szótöredékeket ragad ki és használ fel a sajátosan kódolt vizuális nyelvezetéhez. Teljesen szubjektív álláspontok ezek, mint ahogy a Magamtól – Nekem cím is sugallja.

„Szokatlan grafikai kifejezésmódnak lehetünk tanúi. Régi idők elevenednek fel, régi folyóiratok szövegei adják Fülöp József rajzainak alapját. A szerző, akarva-akaratlan iskolás időket idéz, amikor egy-egy unalmas óra alatt a diákok bamba elmélyültségben írták/rajzolták át könyveiket, füzeteiket, saját belső képeiket vetítve rá egy-egy szövegre, képre vagy torzítva azokat gunyoros rajzokká. Fülöp József valami hasonlót művel, amikor rárajzol a különféle tartalmakat hordozó folyóiratok lapjaira – ez utóbbiak nemcsak grafikai felületként funkcionálnak, hanem töredezettségükben nyelvi jelentéshordozók is. A rajzok komplementerei. A teljes szövegek nem érdekesek, csak azoknak egy-egy kiragadott, tipográfiailag is hangsúlyozott eleme. Ezek indítják el a szerző képi gondolkodását, aki nem csinál egyebet, mint információkra reagál. Előre kiszámíthatatlan, hogy mi válik képei szempontjából jelentősnek” – emeli ki ezekről a grafikákról Túros Eszter.

A művészettörténész viszont felhívja arra is a figyelmet, hogy ezek a lecsupaszított ábrák mennyire jellemzik a többféle típusú információk által bombázott mai embert. „Ahogy a hétköznapjainkban egyre hangsúlyosabb a kiberterek használata, amelynek következtében a lehető legváltozatosabb információk áradatát fogadjuk be javarészt feldolgozatlanul, interiorizáljuk a legkülönfélébb tartalmakat, ösztönösen úgy alkotva meg ezekről belső képeinket, hogyha azokat megpróbálnánk analizálni, bizonyára gyakran mi is meglepődnénk, úgy közelít Fülöp József is az információkhoz. Mintha szkennelné a szövegeket, hagyná magát manipulálni a szövegek/képek által. Hagyja, hogy saját belső reflexei, képei szabadon, szinte kontrollálatlanul szerveződjenek, hogy aztán azokat rögzítve, felmutatva kritikai összefüggésben is értelmezhetővé tegye a megélt folyamatokat.”