Kalandos úton a gitártanár

A csíkszeredai születésű férfi kerékpárján a székely zászlóval és Nagy-Magyarország címerével, tíz nap alatt biciklizett el Hernádról Csíkszeredába, közben útjába ejtette a Hunyadiak várait. „Szép volt Szabi” felirat, virágok és színes léggömbök fogadták a tömbház bejáratánál Farkas-Barabás Szabolcsot, aki tíz kalandos nap után érkezett meg szerdán Csíkszeredába. A 26 éves, klasszikusgitár-tanár a Budapesttől mintegy negyven kilométerre fekvő Hernád községből indult el azzal a céllal, hogy egy regénysorozat helyszíneit meglátogassa. Szabolcs számára nem idegen a kerékpáros túra fogalma, három évvel ezelőtt a Mária úton érkezett haza biciklijével.

„Először a biciklizés ötlete fogant meg bennem, a Mária-utas túra után szerettem volna még egyszer biciklivel hazajönni, de már más útvonalon. Időközben elolvastam Bán Mór (Bán János írói neve) Hunyadi-regénysorozatát, ami kíváncsivá tett, érdeklődni kezdtem a helyszínek iránt. Így kötöttem össze a biciklizést a könyvben olvasottakkal. Az volt a célom, hogy amennyiben lehet meglátogassam a Hunyadiak várait” – vág bele történetébe Szabolcs. Hernád – Budapest – Szeged – Temesvár – Lugos – Karánsebes – Temesszlatina – Szörényvár – Petrozsény – Hátszeg – Vajdahunyad-vára – Déva – Szászsebes – Nagyszeben – Fogaras – Barót – Csíkszereda – ezek voltak a csíkszeredai születésű fiatalember útvonalának főbb állomásai.

Azt mondja, tulajdonképpen magát szerette volna próbára tenni. „Úgy érzem, jól vizsgáztam, sosem veszítettem el a hidegvéremet, és minden felmerült problémát sikerült megoldani. A legnagyobb kihívás mindig az volt, hogy szállásom és élelmem legyen. Komoly erőpróbának bizonyult a hegyeken átbiciklizni. Nehéz volt, de estére minden lecsendesedett, mindig volt hol aludjak, mindig jóllakottan feküdtem le”. Olykor a szeszélyes időjárás is nehezítette a túrázást, tekert kánikulában, de záporban, zivatarban is.

„Első nap volt a legnehezebb, rekordhőségben indultam el, több mint száz kilométert tettem meg, egy adott pillanatban nagyon rosszul éreztem magam. Ebből tanultam, a későbbiekben jobban figyeltem magamra, nagy hőségben inkább pihentem. Aztán az utolsó két nap esős volt és hűvös. Már célegyenesben voltam, amikor Csíkszentimrén zuhogni kezdett az eső, de azt mondtam ez már nem is eső, ez égi áldás, és töretlenül haladtam előre” – eleveníti fel Szabolcs a kalandos és élménydús útját.

Szavaiból kiderült, a nehézségek dacára sem bánta meg, hogy a hazalátogatásnak ezt az útját választotta. Az út során sokan érdeklődtek, honnan jön és merre tart. Nem hallgatott a barátaira, akik azt tanácsolták, időnként jó lesz a székely zászlót levenni a bringáról. „Nem azért tettem a biciklire székely zászlót, nem azért varrtam a Nagy-Magyarország címert a biciklis táskámra, hogy azt levegyem, ott maradt, és egy alkalomtól eltekintve sosem volt probléma. Sok román érdeklődött, csodálkoztak milyen messziről érkezem. Egy alkalommal történt meg, Petrozsényban egy kávéház teraszán telefonon beszélgettem barátokkal és arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülők arról társalognak, hogy mióta szolgálnak ki ott magyarokat, meg megjegyzéseket tettek a biciklire. Tudomásukra hoztam, hogy hallom és értem amiről beszélnek, végül semmi incidens nem történt” – meséli Szabolcs.

Farkas-Barabás Szabolcs a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskolában tanult, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekadémia hallgatója volt, ahol hangszeres előadó-művészet szakon végzett. Egyetemi tanulmányai befejeztével, négy évvel ezelőtt költözött a Budapest melletti Hernád községbe, ahol a Cziffra György Művészeti Iskola klasszikusgitár-tanára.