Háborúcsinálók és áldozatok

Koszta István A sors kereke a végzetre forog? című könyvéből – amelyet Szőcs Géza költő méltatott – megtudhattuk, hogy száz évvel ezelőtt a főszereplőknek milyen elképzeléseik voltak a világháborúról. Tánczos Vilmos néprajzkutató Élő emlékezet, valamint Haszmann Orsolya muzeológus a Nők és szerelem az I. világháborúban című előadásából az derült ki, hogy miként látták a világégést a tragédia megélői, a fronton harcoló katonák, valamint itthon maradt hozzátartozóik, akik csak levelezés formájában tarthatták a kapcsolatot, ráadásul ezt is ellenőrizte a cenzúra.

Koszta könyvének egyik hozadéka

Koszta könyvének fontos hozadéka a „háborúcsinálókról” (kriegsfabrik) szóló fejezet. Hét embert foglalkoztatott ugyanis a monarchia azzal, hogy mindenképp konfliktust robbantsanak ki. Ennek tükrében úgy tűnik, hogy a harcok fő oka nem a szarajevói merénylet volt, mint ahogy ezt a köztudatban akkoriban elhintették, hanem sokkal inkább gazdasági indítékok lapultak a háttérben. Továbbá értesültünk a hadszíntér ellenkező oldalán álló orosz cár és német császár unokatestvéri, baráti levelezéséről, amely eléggé abszurddá teszi az egész Nagy Háborút. Mint elhangzott, megtaláljuk a könyvben Tisza István legfontosabb leveleit, dokumentumait, amelyek a háborúval kapcsolatos magyar hivatalos álláspontot tartalmazzák.