Fotó: Kristó Róbert
Akik kételkedtek abban, hogy Parti Nagy Lajos szövege alapján újra lehet teremteni Caragiale világát, azok kellemesen csalódhattak a Csíki Játékszín Karnebál című vígjátékának – március elsejei – bemutatóján. A D'ale Carnavalului cselekménye – a középiskolai tananyag részét képezvén – annyira ismerős, hogy ezúttal nem térnénk ki rá, ehelyett inkább az átiratot, illetve a sajátos rendezői megoldásokat taglaljuk összeállításunkban.
2013. március 04., 17:292013. március 04., 17:29
2013. március 05., 14:542013. március 05., 14:54
Sorin Militaru rendező mindvégig Ion Luca Caragiale eredeti szövegkönyvéből, vagyis a D\'ale
Carnavalului darabból dolgozott, mégsem tűnt úgy a bemutatón, hogy a Parti Nagy adaptációja, amelyre a színészek építették a játékukat, egy párhuzamos világot teremtett volna. Sőt, kitűnő volt a választás, hogy egy nyelvi játékokban rendkívül gazdag magyar szöveget, amely stílusát tekintve hasonló a román drámaíróéhoz, egy román rendező visz színre, aki lelkületében nagyon is átérzi és érti az eredeti szerző által megörökített világot.
Amúgy a Parti Nagy-átiratot Tompa Andrea színházkritikus, író a Színház folyóirat 2005. augusztusi számában az egyik legjobb adaptációnak tartja, a folyóiratot azért is érdemes fellapozni, mert a mellékletében a darab szövegét is lehozzák, illetve a Jordán Tamás rendezésében bemutatott Karnebál kritikáját is közlik. (A folyóirat említett számát megtalálhatják itt.)
„Ha egyetértünk Vitez (Antoine Vitez) azon kijelentésével (is), hogy a drámában nem nyelvet kell fordítani, hanem magát a világot, akkor megértjük, hogy miért éppen Caragialét lehetetlenség lefordítani. Mert a világ – az a világ – lefordíthatatlan” – jegyzi meg a színházkritikus. Másfelől Parti Nagy szövege azért sem kezelhető fordításként, mert ő Réz Pál szövegéből dolgozott, és nem Caragiale eredeti művét vette alapul. Tehát egyáltalán nem nyelvészként – nem is ismeri azon a szinten a román nyelvet –, hanem drámaíróként viszonyult a szöveghez. Nem lefordította, hanem átiratot készített. A Caragiale művéhez hasonló nyelvi fordulatokat teremtett, azt a világot a „nyelvi teatralitásban” teremtette újra. „Parti Nagy műve nem tekinthető fordításnak (...) Legfeljebb maszk. Szép maszk. Amelyet ráillesztettek az arcra. Hasonlít is meg nem is. Felfed és eltakar. A Karnebál Parti Nagy írói és drámaírói életművének része. A magyar Caragiale-recepció mérföldköve” – összegez az említett periodikában Tompa.
A nagyszerű szöveget jól kiegészítették a balkáni ügyeskedést idéző, zseniális rendezői ötletek és a színészek jó alakításai. A borbélysegédet, Iordachet alakító Veress Albert például, amikor a borbélyműhelybe kevés pénzű kliens jön kihúzandó fájós foggal, egyszerűen csak a földre tett felmosóvizes vederbe mártja a foghúzó fogót. Mikor kiderül, hogy az adóhivataltól van az illető (az adóhivatali gyakornok szerepét Vass Csaba játssza), rögtön szesszel önti le a fogót, és gázlánggal meggyújtva fertőtleníti azt.
A „kétszeretős” román Figarót, Nae Girimea borbély szerepét alakító Giacomello Roberto is egy hiteles figura, meggypiros kommandós barett sapkájával, fellépésével tényleg el lehet hinni róla, hogy az általa felszarvazott férfiakat is képes egy asztalhoz ültetni. Mache Răzăchescut, avagy a Crăcănelt játszó Fülöp Zoltán is annyira „szánalmas”, hogy meg tudott győzni arról, hogy eddig nyolc nő szarvazta fel. A katonás, milicistakarrierről álmodó Iancu Pampon, a másik megcsalt férfi (Lőrincz András Ernő) is egy emlékezetes szerep lett, de a „csalfa” szeretők is (Miţa Bastont Bartalis Gabriella játssza, Didina Mazut pedig Ráduly Beáta) felejthetetlen alakítások.
A mellékszerepeket sem hanyagolták egyáltalán el, felhívnám a figyelmet főképp a részeg pincért alakító Kosztándi Zsoltra.
Az előadás gerincét képező híres maszkabál is jól sikerült – melynek helyzetkomikumát, a Caragiale-darabból már tudhatjuk, az szüli, hogy majdnem mindenki más személyt szeretne alakítani, mint aki valójában –, azért is, mert a vendéglátó helyen élőzene szól (Nistor Mihály és Küsmödi Zoltán muzsikál). A muzsikusok bármit el tudnak játszani, amit a közönség kér.
A rendező, amikor portálunknak nyilatkozott, azt vallotta, hogy szerinte ma is társadalomkritikaként kell felfogni Caragiale művét, habár manapság mindenki szeretné komédiaként kezelni. Ezt a saját eszközeivel érzékeltette is, hiszen a nyárspolgárok értelmetlen kis csatáival párhuzamosan kitör a valódi háború, amely teljesen más kontextusba helyezi a történteket...
A héten háromszor látható a Karnebál
A Csíki Játékszínben március 5-én, kedden 17 órától a Csongor és Tünde bérleteseket várják a Karnebál című vígjátékra, szerdán 17 órától az Arlechino bérlet, csütörtökön 17 órától pedig a Rómeó és Júlia bérlet lesz érvényes.
szóljon hozzá!