Gyermeknap néptánccal

Főként Varga Zsuzsannának köszönhető, hogy ennyi gyerek elsajátította a gyimesi táncokat. Férjével, Sára Ferenccel, akit néptáncosként még a hetvenes években fogott meg ez a kultúra, 1995-ben költöztek a völgybe. Mondhatni, felosztották egymást közt e feladatokat, míg férje az idősebbektől, az úgynevezett adatközlő zenészektől, táncosoktól gyűjtötte a hagyatékot, illetve próbálta segíteni őket magyarországi, külföldi turnéikon, Zsuzsanna a gyerekeknek kezdte választott tantárgyként tanítani a népi táncot. A hidegségi iskolában indította az oktatást, és hamarosan a többi oktatás intézményben, még a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában is igényelték. Jelenleg öt óvodában is tanít.

1998-ban ötölték ki, hogy a gyermeknap a legoptimálisabb arra, hogy a diákok a szülőknek is meg tudják mutatni a tanultakat. Az első előadás óta már felnőtt egy nemzedék, sokan máshol boldogulnak, de magukkal vitték a táncot, amely életüket gazdagítja.

Sztankó Károly néprajzkutató, táncoktató, aki minden évben Magyarországról eljön a sajátos gyermeknapra, és a békéscsabai Bábika Játszóházzal népi mesterségeket, kézműves foglalkozásokat oktatnak, honlapunknak megjegyezte: az elején a gyerekek szégyellték a népviseletet, csak az előadásra vették fel. Mostanság egyre nagyobb becsben tartják a csángó ruhát. Hozzátette, hogy a Kárpát-medencében egyre ritkább olyan helyet találni, ahol a gyerekek és az öregek is táncolnak, mint a Gyimesekben Blága Károly (Kicsi Kóta) és az Ordasok hagyományőrző tánccsoportja, illetve ez a rengeteg gyerek.

Varga Zsuzsanna (fotónkon) kifejtette, hogy az idősektől, az úgynevezett adatközlő csángó táncosoktól tanulták meg ezeket a lépéseket, azoktól, akik abban az időszakban nőttek fel, amikor élt még a tánckultúra. A gyerekek az általános iskolában nyolc évig tanulják a gyimesi táncokat, és – ahogy észlelte – egyre inkább kezdik a magukénak érezni. Valósággal várják a gyermeknapot, hogy felvehessék a népviseletet és egy kicsit táncolhassanak.

A koreográfia természetesen a hagyományos. „Arra törekszünk, hogy azt a koreográfiát, amelyet több száz év alatt ez a falusi társadalom kialakított magának, azokat a kötöttségeket megtartsuk, de megpróbáljuk ezt úgy színpadra tenni, mintha egy mulatság lenne. Nem egyformán táncolnak a gyerekek, nem is próbálunk nekik egyforma lépéseket tanítani, hanem tulajdonképpen a génjeikből próbáljuk elővarázsolni azt a mozgáskultúrát, azt a kincset, ami ott van mélyen bennük.”

Persze nem könnyű ennyi gyerekkel foglalkozni, de ahogy megtudtuk tőle, a tánc végül is szórakozást jelent, és az első lépések megtanulása után már könnyen oldódnak a gyerekek.

A talpalávalóval sincs probléma, hiszen a Zerkula zenekar muzsikusai, akik jelenleg egyetemisták, mindig szívesen visszatérnek gyimesit húzni, ha adódik erre alkalom. Őket is annak idején Sára Ferencék győzték meg, hogy Zerkula Jánostól, a csángóprímástól tanuljanak muzsikálni, így fennmaradt az autentikus népzene is, amely tud a táncosokhoz alkalmazkodni, és amelyet nem pótolhat sohasem igazán a gépzene.

A gyermeknapot az NKA és a Tiszta Formák Alapítvány támogatta, illetve ezúttal társszervező volt középloki Majláth Gusztáv Károly Általános Iskola.