Göröcsfalván koncertezik Csíki Kamarazenekar Kamaraegyüttese

A fellépők (a fotón látható sorrendben: Filip Ignác – furulyák, barokk fuvola, ének; Szabó Éva – furulyák, barokk fuvola, dobok; Kovács László – hegedű, ének; Kovács Éva – hegedű; Adorján Csaba – brácsa, népi brácsa, ének; Lázár Zsombor – cselló; Szőgyör Árpád – nagybőgő, ének) a 16–19. századi magyar zenéből adnak ízelítőt. A Hargita Megye Tanácsa által támogatott rendezvényre a belépés díjtalan.

Ahogy Kovács Lászlótól megtudtuk, a tavaly a hat nagyobb csíki és gyergyói községekben léptek fel, mindenhol nagy sikert arattak. „Olyan helyekre juttattuk el a komolyzenét, ahol előzőleg nem voltak ilyen hangversenyek.” A hegedűs szerint sikeres a program, érezték, hogy megnyerték a közönséget a komolyzenének. Hozzátette, igaz, hogy könnyebben befogadható repertoárt adtak elő, hisz a hallgatóság nagy része először volt hangversenyen. „Bebizonyítottuk, hogy az igényes komolyzene is tud szórakoztató lenni. A 16-tól a 19. századig terjedő periódusban írt magyar zenét játsszunk: diákdalokat, históriás énekeket, magyar táncokat, befejezve Rózsavölgyi Márk szerzeményeivel, amelyek már-már hasonlítanak a szimfonikus zenére. Mindenképp könnyebben emészthető műveket adtunk elő, arra gondolva, hogy majd, ha másodszor térünk vissza, akkor a nehezebben befogadhatókat is előadhatunk” – emelte ki lapunknak Kovács László.

Amúgy ezek a darabok azért is könnyedebbek, mert erre a korszakra az volt a jellemző, hogy jóformán mindenki zenélt. „Ez élő zene volt, mert akkoriban nem játszottak régebbi zenét csak az illető korban divatosat. A romantika korától kezdődően alakult ez másként, akkor fedezték fel az előző korok zenéjét. A régizene-kutatás sokat segített nekünk, hogy megtanuljuk úgy játszani, mint azokban a korokban tették. Azzal a hangulattal kell játszani ezt a komolyzenét, mint a népzenét és akkor élővé tud válni – fejtette ki a zenész.

Didaktikai szempontokat is szem előtt tartanak, mindenhol elsősorban az iskolák tanárait keresik fel, őket ösztönzik, hogy a diákokat hozzák hangversenyre. Végül megjegyezte, azokon a településeken, ahol fúvószenekarok is működnek, mint például Csíkszentsimonban, még nagyobb volt az érdeklődés. Talán ezekkel a hangversenyekkel sikerült beoltani ezeket a diákokat, ösztönözni őket, hogy igényes zenét hallgassanak, válasszanak és adjanak elő.