Ékszerek rézdrótból és féldrágakőből

„Családunk több tagja művész, van köztünk grafikus, ruhatervező, de olyan is, aki egyszerűen csak hobbiból kézműveskedik. Itthon majdnem mindent el tudunk készíteni, a bútortól a ruházati cikkekig. Így nőttem fel, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy érdeklődjek a kézművesség iránt. Már kamaszkoromban bőrből készítettem ékszereket” – mondja Gedő Mária.

Mint meséli, alig egy fél évvel ezelőtt a Facebookon látta meg a sepsiszentgyörgyi Bakó Izabella ékszereit, amelyek annyira megtetszettek, hogy úgy döntött, maga is megpróbálkozik az ékszerkészítéssel. „Tudtam, első nekifutásra nem biztos, sikerül, de ismerve a képességeimet, éreztem, hogy fog ez menni. Beszereztem az alapanyagokat – a rézdrótokat és a féldrágaköveket –, a szerszámokat, különböző típusú fogókat. Én rézdrótból szeretek dolgozni, mert viszonylag puha, nem sérti az ember kezét, és úgy lehet alakítani, ahogyan szeretném” – meséli az angol szakos tanár.

„Természetesen inspirálódok más alkotóktól is. Első lépésre lemásolom, amit más csinál, de csak azért, hogy megtanuljam azt a bizonyos technikát is, aztán jön a saját elképzelésem, és így kerülnek ki a kezem közül a saját egyéniségemnek megfelelő dolgok. De nincs új a nap alatt, ezt már megcsinálta más is.” Hogy menyi idő alatt készül el egy-egy darab, a technikától is függ, így van, amikor egy délután során megszületik a nyakék, máskor akár három délután is bíbelődni kell vele.

Mint megjegyzi, számára e munka lényege a szórakozás. „Kikapcsolódok, teljesen más dolgot csinálok, mint az iskolában, annyira ellazulok, hogy semmi nem érdekel. Szeretek tanítani, de egy idő után ez az embert teljesen leszívja. Ha kézműveskedek, feltöltődöm. Fontos, hogy jól érzem magam alkotás közben.”

Elismeri, nagy örömére szolgál, amikor megcsodálják az általa készített ékszereket. Ezek készítése számára csak addig érdekes, amíg kihívást jelent, amint ez megszűnik, más hobbi után néz. „Ez most nagy fellángolás, de tudom, lesz egy lefelé ívelő szakasza, amikor akár abba is hagyom. Szívesen megtanulnám a korongozást, foglalkoznék kerámiával. Én mindig találok valami elfoglaltságot, nem szoktam unatkozni. Szerintem üres az az ember, aki unatkozik” – jegyzi meg nevetve.