Édes-keserű szájízzel voksoltak vidéken

„Akár csak az egyik, akár mindkét pártnak összejön, nekünk mindegy, valaki legyen” – így fogadtak a dánfalvi, 127-es számú szavazókörzet mellett álldogáló, két táborra szakadt férfiak, akik arról próbálták egymást meggyőzni, miért a választottjuk lenne a megfelelőbb képviselő, illetve szenátor. A tulipános oldalon állók a folytonossággal érveltek, csillagos „ellenfeleik” pedig az autonómiatörekvéseket hozták fel fő indokként. Délután a részvételi arányt „biztatóan magasnak” értékelték a szavazóbiztosok, a kultúrotthonban berendezett központba pedig folyamatosan, csoportokban érkeztek a voksra jogosultak.

Csíkrákoson már kevesebben járultak az urnák elé, a községháza egyik termében kialakított, 215-ös számú szavazókörzetben délutánig a lakók alig több mint húsz százaléka élt alkotmányos jogával. A ritkán nyíló ajtón kijövő választók viszonylag egyhangúan számoltak be arról, hogy a demokrata szövetséget támogatják, de olyan magyar ajkú fiatal is akadt, aki román jelöltre ütötte a pecsétet. „Tudom, hogy sokan bírálnának, de nincs hitele egyik magyar pártnak sem előttem” – indokolta döntését.

A 236-os, madéfalvi szavazókörzetben ott jártunkkor egymás kezébe adták a kilincset az emberek, noha az egyik szavazóbiztos tájékoztatása szerint délelőtt elsősorban a mise előtt és után volt tumultus. Az idősebb szavazók egy része arra vágyik, hogy „huszonhárom esztendő után két magyar pártunk legyen Bukarestben”, míg sokan „egy is elég a semmittevéshez” jellegű replikákkal szóltak vissza. A fiatalok úgy vélekedtek, „nem lehet tüntetésekkel kierőszakolni az autonómiát”, szerintük a sepsiszentgyörgyi felvonulás miatt sok magyar választó fordított hátat a szervező pártnak.

Csíkszentmártonon, a 244-es számú körzetben kora délutánig a választók mintegy harminc százaléka szavazott, az utolsó „nagy hullámot” az esti mise utánra várták. A községházáról kijövő, megkérdezett voksolók sziporkázó szójátékokkal utaltak a szavazatukat élvező jelöltre, hiszen volt, aki „a hervadozó tulipánt locsolta meg”, más pedig „a csillag fényes tündökléséhez akart hozzájárulni”. A jókedvű férfiak és nők azonban többnyire legyintettek arra a kérdésre, hogy mire számítanak a választások után. „Bizakodunk, de se több, se kevesebb” – mondták keserűen mosolyogva. A csíkszentmártoniak arra is kíváncsiak, hogy mi valósul meg az elmúlt hetekben kapott ígéretekből.