Csíkszentkirályon életre kelt a hagyomány

Nem a látszat kedvéért hirdették a Bakalja Kaszáló Kaláka szervezői, hogy a  néphagyomány nem rab, hogy őrizni kelljen, nem beteg, hogy ápolni kelljen, hanem élni kell vele. A háromnapos eseményen részt vevő nagyszámú fiatal ugyanis mindent megtett azért, hogy életre keltse a régi időket. A több mint harminc legény székely ruhában történő hajnali kaszálása, majd a rend pallása a szintén népviseletben felvonuló lányok által, a szénagyűjtés és annak hagyományos módon történő behordása, a sikeres táncházak, illetve a péntektől-vasárnapig uralkodó kitűnő hangulat azt mutatta, fáradozásuk nem volt hiábavaló.

A kaláka egyébként már csütörtök délután elkezdődött, ekkor a fiatalok népviseletbe öltözve, szekerekkel indultak ki a Bakalja nevű helyen található tanyára. Az esti program kaszaverésből állt, majd a késő éjszakai órákig elhúzódó dalolás biztosította a jó hangulatot. Pénteken kora hajnalban Székely Ernő polgármester, illetve Dajka Mihály népzenész – utóbbi tárogatón játszva – ébresztették a fiatalokat. „Azt a látványt, amit nyújtottak pirkadatkor, leírni nem lehet. Több mint harminc fiatal legény, népviseletbe öltözve és kaszával a hátán, énekszóval vonult a mezőre. Szólt a tárogató, a gardon, elmondhatatlan jó érzés volt őket látni” – próbálta érzékeltetni a hangulatot Gál Mária.

A polgármesteri hivatal kulturális referense könnyes szemmel említette, hogy a hétvége nagyapja emlékét hozta előtérbe. Elmondása szerint Tamás Dénes volt az utolsó, aki a faluból még népviseletben járt kaszálni. „Ő annyira tisztelte a hagyományokat, hogy a kommunista rendszer semmilyen megszorítása a székely harisnya viselésétől eltiltani nem tudta. Úgy tudtam őt csodálni, hogy télen-nyáron fehér harisnyát, fehér gyolcsinget és posztó mellényt, kalapot viselt” – magyarázta Gál, aki szerint felnőtt korára értette csak meg, mit jelentett a népviselet annak idején.

A nap második felében a lányoké volt a főszerep, ők székely ruhában pallták a korábban lekaszált rendet. Szombaton már fiú-lány párosok mérték össze erejüket abban, hogy kik tudják a leggyorsabban és legügyesebben feltakarni a megszabott területet. A széna behordása szintén hagyományos módon történt, miként hajdanán a csángók tették: lovakhoz kötött rudakon, vagy bojton húzva szállították a takarmányt. A különböző ügyességi vetélkedőkkel és táncházakkal fűszerezett kaláka vasárnap délután gálaműsorral zárult.

„Antal Zsolt barátommal találtuk ki, milyen lenne székely ruhában kaszálni. Tavalyelőtt ezt gyakorlatba is ültettük, akkor nyolcan voltunk. Tavaly elmaradt a kaláka az időjárás miatt, idén viszont kicsit nagyobban gondolkodtunk” – magyarázta érdeklődésünkre Gábor Dénes. A kaláka főszervezője kihangsúlyozta, a meghívásnak a tusnádfürdői Gyöngyvirág, a mindszenti Fürgölő néptáncegyüttesek is eleget tettek. Ugyanakkor jelen voltak a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a csíkszentkirályi Vadrózsa együttes táncosai.

„Nem hagyhatjuk elveszni hagyományainkat” – jelentette ki Gábor Dénes. Hozzátette, azt nem tudják elérni, hogy hétköznap is viseletbe menjenek az emberek a mezőre. „Ám annyit el tudok mondani, ezekben a fiatalokban van még annyi székely vér, hogy szívesen felvették a viseletet, és jól érezték magukat benne” – jegyezte meg Gábor, aki szerint ez igencsak biztató jel a jövőre nézve. Legközelebb augusztus végén vagy szeptember elején gyűlnek össze a csíkszentkirályiak, amikor is az aratás hagyományos módját próbálják életre hívni.