Csíkmadarasi mesék, történetek

Oláh Gál Elvira újságíró beszélt a kötet szerkesztőjével. A csíkmadarasi nyugalmazott tanítónőnek Madarasról már három kötete jelent meg, amelyek a szülőfalujáról gyűjtött néprajzi és helytörténeti adatokat, hagyományokat, szóbeli, írott és képi dokumentumokat tartalmazzák. Legutóbbiban, amely 2010-ben látott napvilágot, már szerepelt a néhai Fazakas Ágnes két meséje. Mint Péter Mária megjegyezte, már akkoriban fontolgatta, hogy egy új kötetben ki kellene adni ezeket az ízes székely nyelven írt meséket. Csakhogy nem talált támogatókra.

A mesék nyelvezete Tamási Áron stílusára emlékeztet 

Később barátnője, Gyarmati Rozália, aki Svédországban él, elvállalta a mesék illusztrálását, továbbá a Facebookon jelezte egyik volt tanítványa, aki az Egyesült Államokban él, hogy támogatja a kötet nyomdai költségeit. Ez nemcsak anyagi, hanem lelki ösztönzést is jelentett számára, ezen felül a család is biztatta, mivel ahogy a kötet szerkesztője honlapunknak megjegyezte, a mesemondó nyelvezete némiképp emlékezteti Tamási Áronra. Nem utolsósorban Ágnes néni madarasi helyneveket, tájneveket foglal bele a történeteibe, így tiszteleg szülőfaluja előtt.

Édesapjától örökölte a mesemondói készséget

A mesemondó egy tízgyermekes madarasi család ötödik gyermekeként született 1918-ban Csíkmadarason. Sorsa a korabeli lányokéhoz hasonlóan alakult, fiatalon cselédlányként szolgált Brassóban és Bukarestben, de talpraesett lévén nemcsak hét osztályt, hanem egy nővérképzőt is elvégzett. Egészségügyi ápolóként dolgozott először a román fővárosban, majd Gyergyószentmiklóson, nyugdíjazása után azonban hazaköltözött Csíkmadarasra, és ekkor írta meséinek zömét.

Mesemondói tehetségét az édesapjától örökölte. Amint a kötet szerkesztője kijelentette: „a mesék magvát Ágnes néniben az édesapja ültette el, de ezek, a szerző hozzáadván gazdag fantáziáját, átalakultak, kiteljesedtek benne”. Nem népmeséknek, hanem műmeséknek tekinthetők, mivel többnyire kortárs történeteket dolgoznak fel, de nyelvezetükben, lényegükben megtalálható a néplélek. Az elbeszélések fonalát olykor a természetfeletti, a csoda irányítja. „Legtöbbjük a falu hagyományos helyneveinek eredetére emlékeztető, tényleges történelmi adatokat is tartalmazó esemény, ami időtlen idők óta ott él a helybeliek tudatában. Mindez Csíkmadaras valós történelméhez kapcsolódik, s felfedezhetjük benne a népi képzelet, a gazdag székely fantázia működésének jellegzetes jegyeit” – írja a kötet előszavában a szerkesztő.

Ágnes néni halála előtt a madarasi plébános gondjára bízta az írógépen legépelt meséit, ezekre talált rá Péter Mária és állította össze a jelenlegi kötetet, amelyből néhányat a könyvtárnak adományozott.