Büszkék lehetünk a magyar nagyasszonyainkra

„Nagy emberekről sokat szoktak beszélni, de a nagy asszonyokról kevésbé. Elképzelésünk szerint a későbbiekben az erdélyi és a székelyföldi nagyasszonyokról is halhatnak majd előadást” – fogalmazott köszöntőjében Veress Dávid szervező.

Az előadássorozat 125. meghívottja a miskolci II. Rákóczi Ferencz Megyei és Városi Könyvtár igazgató-helyettese, az irodalomtudományok doktora volt. Előadásában Felső-Magyarország nagyasszonyait ismertette, ugyanakkor olyan asszonyokat és úrhölgyeket mutatott be, akiknek erős kötődésük van Erdély történelméhez. Többek között megismerkedhettek a jelenlévők Dobó Krisztina, Báthory Erzsébet, Szécsy Mária és Sziklay Szeréna élettörténetével. A magyar történelem ugyanis tele van nevezetes hölgyekkel – derült ki az est folyamán. A nagyasszony kifejezés olyan hölgyet jelent az előadó olvasatában, aki egyaránt harcolt, ha kellett karddal, fakanállal vagy írótollal. A magyar népnyelv a nemzet virágaink nevezi őket. „Mi sem bizonyítja jobban ezeknek a hölgyeknek a nagyszerűségét, mint az, hogy egy kivétellel mindegyiket lánynevükön ismerjük, és nem a férjük után.” – emelte ki az előadó.

Tircsné Propper Valéria kutatásának eredménye egy több mint 150 oldalas kézirat, ami egy tíz-tizenkét órás előadássorozatot ölel fel, ebből nyújtott ízelítőt, bemutatva többek között a sárospataki nagyasszonyokat, Balassi Bálint feleségét, a csejtei rémet és a murányi Vénuszt. Az előadás zárómozzanataként a jelenlévők közösen mondták el a Sziklay Szeréna költőnő által írt Magyar Hiszekegyet.