Fotó: Veres Nándor
Szabó László a hagyományok, a népi kultúra mély tisztelője. Ez derül ki szavaiból, amikor a viseletvarrásról, magáról a népviseletről, a táncról beszél. A fiatalember immár nyolc éve hivatásos táncosa a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek, szabadidejében pedig a „lelkét is belevarrja” egy-egy ingbe.
2015. március 25., 12:022015. március 25., 12:02
2015. március 25., 12:032015. március 25., 12:03
Szabó László néhány évvel ezelőtt hályogkovács módjára látott hozzá a viseletvarráshoz. Egy inget szeretett volna varrni, de nem értett hozzá, végül szakkönyveket vásárolt, beiratkozott egy viseletvarró tanfolyamra, és ma már büszkén mesél az általa varrt női és férfi ingekről, alsószoknyákról, kötényekről, székely harisnyákról.
„Három éve, a fiam születése előtt jutott eszembe, hogy kellene varrjak neki egy inget. Engem mindig is érdekelt a kézimunka, a bügyürgetés, díszítés. Szerencsés helyzetben voltam, mert éppen akkor indított az András Alapítvány egy viseletvarró tanfolyamot, és arra iratkoztam be. „Áldott voltam az asszonyok között”, hiszen egyedül voltam férfi részvevő, néztek is az első találkozáskor, hogy mit keresek én ott. Na, én ott tanulgattam az öltéstechnikákat, a kézimunkát, a varrógép használatát, szabást, és el is készült a fiamnak az első ing. Most három év távlatából visszanézve elég kezdetlegesre sikerült, de akkor nagyon boldog voltam, hogy megvarrtam. Készítettem neki akkor még harisnyát és mellényt is, abban kereszteltük” – meséli Szabó László. Nevetve jegyzi meg, mindig is szeretett volna valamivel foglalkozni a tánc mellett, gondolkodott a muzsikáláson is, de végül a varrás mellett döntött, hiszen a „név kötelez”.
Aztán ingvarrás ingvarrást követett, egyre több ismerősének tetszett meg, és egyre mind kérték, majd viselték büszkén az általa megálmodott, megvarrt ingeket. „Sok mindenre magamtól jöttem rá, úgy is mondhatnám, hogy egyedül tanultam meg varrni az ingeket. Most már odajutottunk, hogy a feleségem is kedvet kapott, megtanulta és besegít, a női ingekre kerülő csipkéket pedig egy kolléganőm készíti. Ez egy igazi együttműködés.”
„Aki nem tudja, annak nehéz, aki beletanult, annak könnyebb, de az biztos, hogy nagyon időigényes. Ahogy az első órán mondták is: alája kell ülni. Időt kell szánni rá” – mondja. Bár korábban sok időt felvette egy ing megvarrása, ma eggyel 40-42 órát dolgozik. „Mára túl vagyok a nyolcvanadik darabon, és egyik sem egyforma. Sok szabadság van bennük, sok érzés. Minden inget érzésből készítek.”
Azt mondja, a kicsi fiának készült ingektől sosem válna meg, ám a többi, általa varrt darabot csak fejben és lélekben őrzi meg. „Sokan kérdezik, hogy a tánc és a varrás hogyan fér össze. Kiegészítik egymást. Az ingvarrásban szellemileg, lelkileg fáradok el, de a szellem pihen, amíg táncolunk. A tánc magával hozza az egészséges életmódot, a szellemi frissességet biztosítja a varrás, otthon vár egy szerető feleség és egy aranyos gyermek. Kell ennél több?” – kérdi nevetve.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
szóljon hozzá!