„Beleszerettem a hegedülésbe”

Csütörtökön este nyolc órától a Szent Ágoston templomban koncertezik a Csíki Kamarazenekar és a Sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar. Koncertmester Veress Csaba, aki zenei pályafutásának alakulásáról, a zenéhez való viszonyáról, hazatérésének okáról mesélt.

„A Koppándi Jenő bácsival való találkozás adta meg számomra a lendületet, beleszerettem a hegedülésbe. Később Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián a világhírű hegedűművész, Ruha István tanítványa lettem, ez a találkozás is nagy élmény volt számomra. Addig csak hallottam róla, itthon rengeteget hallgattam a felvételeit. Felelősnek érzem magam azért, hogy a tőle szerzett tudást továbbadjam. Csodálatos volt az, ahogy hegedült, ahogy a zenéhez, tanítványaihoz viszonyult” – elevenítette fel a kezdeteket fiatal interjúalanyom. Veress Csaba László Ferenc professzor vezetésével szerzett Kolozsváron mesteri oklevelet, közben koncertezett a Kolozsvári Állami Filharmónia zenekarával, a Kolozsvári Magyar Operával. „Egyszer csak felhívtak a Nagyváradi Állami Filharmóniától, hogy nem szeretnék-e oda menni. Jó lehetőség volt, persze hogy éltem vele, nagyon jó körülményeket biztosítottak, felkértek, hogy vezessem a kamarazenekart, tulajdonképpen koncertmesteri pályafutásom is ott indult.” Mint mondja, minden zenekarban van koncertmester, ő ül a karmester balján. „Az, hogy koncertmester valaki, nagy felelősség. Nem a többiek felett van, hanem összefogja a zenekart. Nagyon jól kell ismerje a zenekar tagjait, akik akkor is érzik őt, ha még rájuk sem pillant. Egy koncertmester egy kisebb formációt, egy vonós zenekart, 20-25 embert tud összefogni. Mikor karmester is van, nagyon jól kell kollaboráljon a koncertmesterrel, hiszen vele van a zenekar összeszokva” – meséli a Csíki Kamarazenekar koncertmestere.

Nagyváradon élménydús időszak következett, külföldi turnékkal, sikerekkel, aztán a fiatal hegedűs egyszer csak azt érezte: valami baj van. „Németországi turnén voltunk, azt hittem, megfázott vagy megerőltettem a kezemet, megduzzadt egy picit, érzékeny volt. Egy orvosi vizsgálat során a jobb kézközépcsontomban daganatot állapítottak meg, kiderült, csak a vékony kérge maradt a csontnak, belülről kimarta. Nagyon elkeseredtem, hiszen imádtam hegedülni, erről szólt az életem. Budapesten végül egy kézsebész műtötte meg, kipucolta, és a csípőcsontból ültetett át a kezembe csontot. Felépült a kezem, de engem ez fizikailag és lelkileg is annyira megviselt, hogy az őszi évadkezdéskor úgy éreztem, kihagyok egy évadot, hazajövök és megpihenek. Így tértem haza 2009-ben” – meséli. Minderről jobb kezén már csak egy halvány heg árulkodik.

Veress Csaba rendszeresen tart tanfolyamokat a Szentegyházi Gyermekfilharmónia szervezésében, heti három alkalommal pedig hegedűt tanít a gyergyószentmiklósi Vaskertes iskolában. „Szeretek tanítani, megszerettek a gyerekek, a szülők ragaszkodnak hozzám, megértették a legfontosabb elvemet, hogy ha a gyermek nem teljesít, nem kell rá haragudni. A gyermek olyan, mint a víz, a lehető legkönnyebb utat választja. Számára a medret kell biztosítani, az egyik part a tanár, másik a szülő” – jegyzi meg. Fontos számára, hogy gyermekekkel foglalkozik, hiszen szerinte a zene érzelmi intelligenciára nevel. „Ma divatos elsőnek lenni, a második díj nem ér semmit. A zene pont arra nevel, hogy nem egyénileg, hanem csapatban kell jó lenni. Közösségépítő, formáló szerepe van. Egyénileg is fantasztikus, mert összeszedettségre, rendezettségre nevel, ha nem jól kezelik a hangszert, azonnal jön a visszajelzés, hiszen nem jönnek a hangok. Megtanítja a felelősséget is a gyermeknek, azt, hogy ha ő nem gyakorol, akkor a társai munkáját is rontja.”

Sok a tennivalója – mondja –, szerteágazó a munkája, így még itthon van. „Nem gondolkodom azon, hogyan is lesz. Most sokfelé van elfoglaltságom, sokszínű, gazdag a munkám, sok tapasztalatra szert tettem.” Szeretne nyugodtan, összhangban élni.

Fontos számára a zene, a munkája, a koncertekre való felkészülés, a fellépések, bár egy ideje a szakma komoly vetélytársra akadt a hathetes Eszter személyében.