Csíksomlyón pünkösdkor elsősorban a hitben és lélekben feltöltődni kívánó vallásos emberek gyülekeznek. Az egyházi esemény közelmúltjáról és jelenéről Mohay Tamás néprajzkutatóval, az ELTE BTK Néprajzi Intézete vezetőjével beszélgettünk, akinek egyik fő témája a búcsú kutatása. A fotók a néprajzkutató, antropológus felvételei, melyeket 1985-ben készített a pünkösdi búcsún.
2012. május 25., 12:052012. május 25., 12:05
2012. május 27., 21:152012. május 27., 21:15
– A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás (Történet, eredet, hagyomány) címmel jelent meg könyve 2009-ben a L’Harmattan Kiadónál, amelyben a búcsú múltját kutatja. A kötetet akkoriban be is mutatták Csíkszeredában, és ott megjegyezte, hogy hamarosan a búcsú jelenkoráról is jelenik meg hasonló könyv. Mikorra várható az említett kötet?
– A búcsú jelenkorával 1990-ben kezdtem alaposabban foglalkozni, amikor a politikai fordulatot követően első alkalommal lehetett azt újra szabadon megtartani. Tíz évig folyt a munka, elég intenzív formában, többször is diákok bevonásával, összehangolt megfigyelésekkel. Úgy terveztem akkoriban, hogy ez lesz az első kötetem, amelyet a búcsúról megírok, és a történeti témát hagyom későbbre. Mégis megfordítottam a sorrendet, mert a múlt szinte magával sodort. Így 2000 után a jelenkorra vonatkozó intenzív kutatást félretettem, inkább csak rajta tartottam a szememet az eseményeken. A búcsújárás 1990-től a 2000-ig tartó korszakáról és annak előzményeiről szóló kötetem reményeim szerint jövő évben készülhet el.
– Gondolom, hogy ha a búcsú múltjával foglalkozott, akkor azt is vizsgálja, hogy mi történt 1949-es betiltását követően?
– Az a beszorítottság, ami a szocializmus évtizedeiben a búcsút jellemezte, egyúttal egy feszítő erőt is jelentett, és a kilencvenes években részben ezért születhetett újjá annyira intenzíven a vallásos ünnep. Hasonló ez egy vulkánhoz, amelyben az erők lefojtva, a felszín alatt dolgoznak, felgyűlnek, és aztán látványos dolgok következnek, csak itt ez nem pusztító, hanem lélekemelő volt. Igaz, hogy ez a négy évtized is külön szakaszokra bontható: volt, amikor erősebben hatott a tilalom, máskor kimerült annyiban, hogy a hatalom éreztette a jelenlétét, a titkosszolgálat emberei ugyanis mindig figyelték az eseményeket.
– Kérem, részletezze ezeket az időszakokat.
– 1949-től kezdődően a búcsú nagyon útban volt a kommunista hatalomnak. Komoly politikai veszélyforrásnak tartottak minden vallási összejövetelt, ahol nagyobb tömeg gyülekezhetett. Minden eszközzel próbálták megakadályozni és ellehetetleníteni a búcsút is. A körmenetet és a templomon kívüli eseményeket betiltották, Csíksomlyón katonai gyakorlatokat szerveztek, repülőgép-bemutatókat tartottak, rengeteg megfigyelőt küldtek ki. Levéltárakban megtaláljuk a marosvásárhelyi bányászok jelentéseit, akiket már 1949-ben kiküldtek Csíksomlyóra, ezeknek egy részét Gagyi József antropológus is közölte.
Nemcsak közvetve, hanem olykor közvetlenül is közbeléptek, arról is van tudomásunk, hogy a hatalom emberei leszedték a zarándokokat a vonatról, mielőtt Csíkszeredába érkezhettek volna. A következő hullám az ötvenes években következett be, az 1956-os magyarországi forradalom ismét romániai megtorláshullámot váltott ki és a búcsú visszaszorításával járt.
Érdekes viszont, hogy 1957-től már megengedték, hogy egy ferences barát Csíksomlyón szolgálhasson. Daczó Lukács atya akkor nem hordhatott rendi ruhát, de fontos, hogy a hívőket már egy ferences fogadhatta. Továbbra is tiltották a szervezett zarándoklást, illetve a templomon kívüli rendezvényeket, Zsögödben pedig külön fesztivált rendeztek.
Az 1968-as közigazgatási változás, a megyésítés után megint egy más korszak következett. Mondhatjuk úgy is, hogy „ki kellett találni” Hargita megyét, hisz megszűnt a Maros-Magyar Autonóm Tartomány, Csík vármegye pedig már rég nem létezett. Többek között szerették volna növelni az új megye turisztikai vonzerejét, ennek az egyik összetevőjét képezte, hogy kihasználva a kegytemplom nagyszerű hangszerét, orgonakoncerteket szerveztek Csíksomlyón. Ami még fontosabb, hogy a hatvanas évek végén felújították a Csíksomlyói Kálváriát, továbbá 1969-ben egy másik ferences atya is az egykori szerzethez tartó épületekbe költözhetett, noha csak mint kántor. Márk József atyáról van szó, aki azóta is ott él, és most ő a csíksomlyói búcsú jelenkorának legjobb ismerője.
1981-ben Kerényi Imre rendező és Balogh Elemér dramaturg tömörített változatban színpadra vitte a Csíksomlyói Passiót. Az előadás, melynek ősbemutatóját a Budapesti Várszínházban tartották, hatalmas sikert aratott, több évig telt házas közönséget hozott. A nézők figyelme Csíksomlyó felé fordult, általában azok, akik a táncházmozgalomban is aktívan részt vettek, ettől fogva kezdtek a búcsúra járni. Nem olyan nyíltan tették ezt, mint a mai zarándokok, de fontos, hogy el tudtak jutni a nagy vallásos ünnepre.
– Ha jól tudom, Ön 1985-ben jött legelőször a csíksomlyói búcsúra…
– Számomra nagyon megkapó volt, hogy már 1985-ben sok ezres tömeget találtam Csíksomlyón. Feltöltött lelkileg, hogy dacára annak, hogy a hatalom emberei intenzív megfigyelés alatt tartották az eseményeket – engem kétszer is igazoltattak, másodszor a jegyzeteimet, negatívjaimat és a kazettáimat is elvették –, itt egy valódi búcsújárás történik, és a Mária-tisztelet kitüntetett módon, lelkileg igen mélyen valósul meg.
Persze, hiányzott néhány fontos formai elem. Szervezetten nem valósulhatott meg a körmenet, a zarándokok nem hozhattak magukkal egyházi lobogókat, kereszteket. Nem jöhettek a keresztalják Csíksomlyóra. Mindazonáltal kisebb-nagyobb csoportokban az emberek végigjárták a körmenet és a kálvária útvonalát is, és részt vettek a szertartásokon, gyóntak, áldoztak. A legtöbb esemény a templomban történt, a kolostor még nem állt a búcsúsok rendelkezésére, hiszen az épületben csak pár szoba volt a ferences atyáké, a többi helyen szakiskola működött. Emiatt is az éjszakai virrasztáson nagyobb volt a zsúfoltság, mint manapság, a folyosón, a karzaton és mindenhol emberek tartózkodtak. A ferencesek akkor még nem vezették a hajnalig tartó virrasztást, az emberek csoportjai maguktól énekelték a tíz-húsz szakaszos, gyönyörű egyházi énekeket.
Pirkadatkor pedig a hagyomány szerint kivonultak a napfelkeltét várni. A csoportok a templom udvarán tanították egymásnak az énekeket, ott ettek, barátkoztak. Persze mindenütt, a hegytetőn is a hatóságiak tekintetével lehetett találkozni, akik felismerhetők voltak ballonkabátjukról és feltűnően nagy zöldágaikról.
– Miben változott a búcsú a kilencvenes években a negyvenes évek gyakorlatához viszonyítva, mert a vallásos tartalmat tekintve az elnyomás időszaka nem lehet mérvadó…
– A hatalmas tömeg volt a legfeltűnőbb, amely a negyvenes évek hatvan-hetvenezres tömegét is többszörösen felülmúlta. Habár a zarándokoknak jelentős része Magyarországról érkezett, de becsléseink alapján a többség az erdélyi katolikusok soraiból tevődött ki. Ők éppen azért jöttek, mert érezték, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsút újra szabadon, nyilvánosan és a maga teljességében meg lehet tartani. A hagyomány felújítása már 1990-ben megtörtént. Újból hozták a zászlókat, kereszteket, szervezett körmenetben végigjárták a kálváriát, virrasztottak, most már nem csak a templomban. A szombatra virradó hajnalban a templomban két rózsafüzér között felállva elénekelték a Székely himnuszt. Sőt, egy új elemmel is gazdagodott a búcsú, a csángó misével.
1990-ben újraélesztették a körmenet hagyományos rendjét, és ezt még két évig, 1992-ig tartották is, úgy, hogy a keresztalják hagyományos sorrendjét is tudatták az emberekkel. 1993-ban viszont, mikor látták, hogy a nagy tömeget már nem lehet a hagyományos módon szervezni, kivitték a szombat délutáni misét a tágasabb szabad térre, a nyeregbe. Ezt először egy ideiglenes emelvényen kialakított oltárnál tartották, majd P. Bartók Albert elképzelései szerint, Makovecz Imre útmutatásai alapján, Bogos Ernő tervezésében 1996-ra elkészült a Hármashalom-oltár. A tér újrarendeződött, kiszélesítették az utakat, betömték az út menti árkokat, és ami a legfontosabb, a búcsú irányítói ismét a ferencesek lettek.
A nagy tömeg miatt viszont sokan már nem jutottak fel a Mária-szoborhoz, a fő „élmény” a nagymise lett. A ferences rendházfőnök tisztségét a kilencvenes években hol Márk József atya, hol Bartók Albert atya töltötte be. Ők minden módon igyekeztek megőrizni a búcsú vallási, egyházi jellegét, és ez nagyvonalakban sikerült is. Annak hatására, hogy 1993-ban a Duna Tv elkezdte élő adásban közvetíteni a búcsút, egyre több zarándokcsoport érkezett szervezett formában Csíksomlyóra, akik talán nem mindnyájan tisztán vallási indíttatásból kerekedtek fel. Az egyházi szimbólumok mellett elterjedt a nemzeti szimbólumok használata is.
Évek alatt a régi székely zarándokhely, Csíksomlyó az összmagyarság egyik találkozóhelyévé is lett. Ma már mosolygunk azon, ahogyan akkoriban egyes közszereplők is megjelentek, és igyekeztek úgy helyezkedni, hogy a fotósok is jól láthassák őket. A ferenceseknek és a többi egyházi szervezőnek azonban tökéletesen igazuk van, amikor figyelmeztetnek, hogy itt a vallási tartalom az elsődleges. Mindig is ez volt a búcsú lényege, és sok, magát fontosnak tartó ember törekvése, akik rövid távú világi vagy éppen politikai céljaikra akarják áthangolni ezt az egyházi eseményt, a zarándokok tömegét, előbb vagy utóbb meghiúsul. Hiszem, hogy hangoskodással, feltűnési vágyból az igazi értékeket tartósan nem lehet háttérbe szorítani.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
Családokat, népviseletbe öltözötteket és „civileket” is várnak szombaton, az Ezer Székely Leány Napján Csíkszeredába és Csíksomlyóra. Az egész napot felölelő program alatt a néptánc, a népviselet, a népi hagyományok lesznek főszerepben.
A honfoglalás megőrzésének sorsdöntő győzelmére, a 907-es pozsonyi csatára emlékeznek Csíkcsomortánban, az Ezer Székely Leány Napja előestéjén – méltó helyszínen, a Kárpátok Őre emlékműnél.
Hová fordulhat a csíkszeredai lakó, ha szomszédságában éjnek évadján rendszeresen csendháborítás zajlik, netán fiatalok labdáznak, hangoskodnak az ablaka alatt. Mivel a helyi rendőrségnél kevesen vannak, éjszaka csak az állami rendőrséget hívhatja.
Miután a Maros Megyei Törvényszék ítéletet hirdetett a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen indult büntetőperben, megtörtént a fellebbezések benyújtása. Tíz vádlott fellebbezett az első fokon hozott ítélet ellen, köztük Borboly is.
szóljon hozzá!