„Könnyeznek, sírva sírnak veszedelmén a magyar nemzetnek”

A ceremóniát konferáló Nagy Judit aligazgató rajta kívül Tamás Sándor megyetanácselnököt, Fejér László Ödön szenátort, Veszprém Vármegye Önkormányzatának küldöttségét, a helyi önkormányzat képviselőit, a kézdivásárhelyi tanintézmények vezetőit és diákjait, Varga Béla főesperest és természetesen Vetró Andrást is köszöntötte a honvédhagyomány-őrzők díszsorfala előtt. Majd egy Gyulai Pál-idézettel („Könnyeznek, sírva sírnak veszedelmén a magyar nemzetnek”) indítva vázolta fel az 1849. október 6-i nap tragikus történéseit, amikor is „Arad a magyar szabadságharc bukása után kegyetlen megtorlás helyszínévé vált, 13 honvédtiszt áldozta életét nemzetünk szabadságáért és függetlenségéért.”

Áldozatuk örök emlékeztető

Bejan András, a főgimnázium igazgatója beszédében felidézte,

„Áldozatuk örök emlékeztető, hogy a szabadságért folytatott küzdelem sosem lehet hiábavaló, és nekünk, a jelen generációjának kötelességünk az emlékük őrzése és továbbadása. Ma nemcsak tisztelgünk előttük, hanem ígérjük, hogy a szabadság eszméjét, amelyért életüket adták, tovább éltetjük. Ahogyan ők kiálltak a hazáért, úgy nekünk is feladatunk megőrizni és továbbadni mindazt, amiért küzdöttek” – fogalmazott az igazgató.

A szabadság nem magától értetődő

Ugyanezt hangsúlyozta Potápi Árpád János is, mondván,

„Ez is bizonyítja azt, hogy a magyarság vállalása nem pusztán származás kérdése. A szellemi örökség, amelyet ők maguk után hagytak, nemzedékeket tanított bátorságra, és nevelt hazaszeretetre. Mi, magyarok viharos történelmünk során megtanultuk, hogy a szabadság nem magától értetődő, a veszteség pedig nem örök. Bár a szabadságért folytatott harcunkat két nagyhatalom összefogásával leverték, a magyar szabadságvágyat sosem sikerült letörni. A függetlenség eszméje tovább élt és erősödött nemzetünkben” – fogalmazott az államtitkár.

Az 1848-as tizenkét pontból az Erdéllyel való uniót követelőt idézte, amellyel akkor a nemzet egyesítését tűzték ki célul, és megnyugvással állapította meg, hogy mostanra

Meglátása szerint az erdélyi magyarság esetében ez most nem más, mint az összefogás, amelynek erejét ismét meg kell mutatni. „Ahhoz, hogy az eddigi munka folytatódjon, a jövőben is erős magyar érdekképviseletre van szükség, mert a magyarok ügyét csak a magyarok tudják képviselni. Most ismét önök előtt áll a feladat, hogy megerősítsék az összetartozásukat, és a jövőben is biztosítsák az erős magyar érdekképviseletet Romániában” – utalt a közelgő parlamenti választásokra.

Nem tiporhatjuk el a történelmünket!

Fejér László Ödön ünnepi beszédében feltette a kérdést: mit tehetünk ma annak érdekében, hogy a történelmi hőseink által ránk hagyott szabadságot, méltóságot, nemzeti büszkeséget megőrizzük, életben tartsuk.

„Amikor eljön a számadás pillanata, felemelt fővel nézhetünk bele életünk görbe tükrébe? Megengedjük azt, hogy politikai érdek, pénz, hatalom elszakítson minket családjainktól, barátainktól, nemzettársainktól azért, hogy hamis ideológiáknak, liberális eszméknek, globalizációs törekvéseknek helyt adjunk? Azt gondolom, ezzel szentségtelenítenénk meg mindazt, amiért a vértanúk az életüket adták. Ezt sem velük szemben, sem unokáinkkal szemben nem engedhetjük meg magunknak. Nem tiporhatjuk el történelmünket, és nem áldozhatjuk fel jövőnket” – fogalmazott az RMDSZ Kovászna megyei szenátora.

Végül Vetró András mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak munkái „nemes anyagba” való öntéséhez.

A plakettek felavatását, illetve a koszorúzást megelőzően az iskola tanulói Erős a hitem, nem tépik árnyak című műsorukkal állítottak méltó emléket az aradi tizenháromnak. Verssel, tánccal idézték fel a korabeli eseményeket, elhangzottak a vértanúk utolsó mondatai, énekbe sűrítették tragikus sorsukat.