Bernády-díj a székelység történetírójának

Borbély László, az alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Bernády hetven évvel azelőtt, hogy a fenntartható fejlődés fogalma megjelent volna, már annak jegyében gondolkodott és cselekedett: holisztikusan, összevonva a különböző területeket egy koherens, átfogó városépítést elképzelve.

A Bernády Napok egyik fő momentuma mindig, amikor a gálán kiderül, ki kapja a Bernády-emlékplakettet. Nagy Miklós Kund laudációjából kiderült, hogy

Ötvenhat esztendeje lett levéltáros, akkortól számít marosvásárhelyinek is, negyvenkét éven át végezte a sivárnak, magányosnak vélt levéltárosi munka monoton, de nagyon is fontos feladatát, s amint a rendszerváltozás után lehetőség adódott rá, tudós történészként állt szolgálatba. Szerteágazó tevékenységét többek közt 356 publikáció igazolja, amelyből 21 saját kötet. Közben a történelemtudományok doktora lett és a Magyar Tudományos Akadémia is külső tagjának választotta – hangzott el többek közt a díjazottról, akit a székelység történetírójának is nevezett Nagy Miklós Kund.

A díjazott vastaps kíséretében vette át az elismerést jelző emlékplakettet, majd bevallotta, sokáig gondolkodott azon, hogy egy közművelődési alapítvány miért egy tudóst, történészt kíván díjazni, de elismeri, munkájában mindig is befolyásolta Marosvásárhely, publikációi egyharmadának még a címében is szerepel Vásárhely, mint ahogy Bernády György is sokszor megihlette.

A díjazás után házigazdaként Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, az RMDSZ polgármesterjelöltje kapott szót, aki többek közt azt hangsúlyozta, hogy ahogy száz évvel ezelőtt Bernády György bevezette Marosvásárhelyt a 20., úgy kéne kissé megkésve bevezetni most a várost a 21. századba.

A beszédek után sokak kedvence, Udvaros Dorottya lépett színpadra a Mégis szép című önálló estjével.