„Elmondom a munkáim által, hogy én is látom a fonákságokat”

Hangulatokat szeretek megfogalmazni vizuálisan. Nincs egy előre kitalált koncepcióm, abban is különbözik a reklámgrafikától, hogy kicsit szabadabb az alkotás. Általában van egy adott hangulat, amelyre szeretnék reflektálni.

– Identitás, fikció és valóság keveredése foglalkoztatja, ugyanakkor az alkotásai reagálnak a jelen problémáira is.

– Ezek szubjektív látásmódok. Elmondom a munkáim által, hogy én is látom a fonákságokat, és van egyfajta véleményem, de nem szeretnék ítélkezni. Csak annyit szeretnék felmutatni, hogy talán ez nem jó. Elsődlegesen hangulatokat szeretnék kialakítani. Az, hogy milyen koncepció van mögötte, másodlagos.

A címadásra nagyon odafigyelek, hogy pontosan arra mutasson, amire szeretném, de nem akarok szájbarágós sem lenni. Arra törekszem, hogy aki nem akar a háttérkoncepcióval foglalkozni, annak legyen elég az is, hogy ránéz és elmerül a részletekben, a textúrákban.

– A munkái kapcsán leginkább René Magritte-ot emlegetik, és adaptációk is fellelhetők a kiállítás anyagában.

– Magritte az egyik kedvenc festőm, szeretem a munkáit, különleges, érdekes a szürrealizmusa. De amikor alkotok nem törekszem arra, hogy valakinek a munkáihoz hasonlítsanak az enyémek. Én a szürrealista és a minimalista hatást szeretném egyszerű eszközökkel, célratörően kommunikálni. Mostanában leszoktam a nagyon erős, kontrasztos színekről, inkább a mattabb, harmonikusabb színeket használom.

– Hogyan került be az alkotó is a művekbe?

– Nagyon rövid időm volt, hogy ezeket a munkákat megcsináljam, nehezen találtam modellt. De amúgy is

– A Csíki Játékszín egyik következő bemutatójának, Az öldöklés istene című előadásnak a plakátját is ön tervezte. Miben különbözik egy színházi plakátot elkészíteni, mint más, reklámgrafikához kapcsolódó munkát?

– Régóta ki szerettem volna próbálni magam ebben, mert ötvözi a reklámgrafikát és a képzőművészetet. Szeretem, hogy egy színházi plakát esetében kreatív emberekkel dolgozom, inspirálni tudnak, jó ötleteket tudnak adni. Én kerestem meg őket, hogy hogyan lehetne ezt megoldani, hogy elkészítsek számukra egy plakátot. Kíváncsi voltam, hogy ráérzek-e. Nagyon nyitottak voltak. Elolvastam a darabot, Barabás Árpád rendező elmondta, hogy ő mit szeretne, milyen típusú plakátra gondolt, de teljes mértékben rám bízta a kivitelezést, nem akart befolyással lenni a munkámra. Jártam próbára is, és az is nagyon sokat segített. Egyben érdekes volt, hogy beleláthattam abba, hogy hogyan zajlik a színházban a munkafolyamat.