Békeidő: csíki lány is szerepet kapott a legújabb magyar nagyjátékfilmben

Molnár Enikő a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televizió karának színész szakán szerzett diplomát. Jelenleg Budapesten él,

szabadúszó színészként vállal feladatokat, beszédtechnikát tanít, valamint drámapedagógiával is foglalkozik.

Béke az, ami kompromisszumokra, elhallgatásra és beletörődésre épül?

Nem a jobb időkről szól Hajdu Szabolcs új filmje, a Békeidő, hanem épp ellenkezőleg: olyan élethelyzeteket taglal, amikből épp a béke hiányzik. Ez az ellentmondás azonban nem visszás, hanem épp ellenkezőleg: azt mutatja meg, hogy mindannyian békére és megértésre vágyunk. Kritika.

„A beszédtechnika mindig is foglalkoztatott, a drámapedagógia nemrég szűrődött be az életembe. Elképesztő, hogy milyen sok fejlődési területet fejleszt ez a módszer, lenyűgöz az, ahogy színházi formákat használva, tapasztalás útján igen fontos problémákat tudunk megközelíteni és a megértés útjára terelni. Ezek a foglalkozások valamilyen formában mind kapcsolódnak a színházhoz. Színésznek lenni ezeken a területeken mindenképp előnyt jelent” – mesélte Enikő.

Középiskolai évei alatt sok vers- és prózamondó versenyen vett részt, ezek hatására kezdett mocorogni benne a színészi pálya gondolata.

„Akkoriban kezdtem igazából rájönni, hogy szeretek szöveggel dolgozni” – elevenítette fel a kezdő lökést.

A mesteri diploma megszerzése után költözött ki Budapestre. „Lehetőséget kaptam korábban a Vígszínházban kisebb szerepeket eljátszani, ami valóban élményszámba ment, és jó tapasztalat volt, de ezt követően a szakmához való hozzáállásom teljesen megváltozott.

– vallotta be a színésznő.

Hajdu Szabolcs rendezővel még a mesteri tanulmányai alatt találkozott egy kurzus során, ami szakmailag nagy hatással volt rá. Abban az évben a Filmtett alkotótáborban Hajdu Szabolcs és Török Illyés Orsolya vezették a színészcsoportot, ő pedig habozás nélkül jelentkezett a kiírt pályázatra. Ami számára igazán inspiráló volt, az a rendezői hozzáértés és a módszer, amivel Szabolcs dolgozott:

Ezek a színészgyakorlatnak szánt rövid jelenetek jól sikerültek, és arra sarkallták a rendezőt, hogy filmet készítsen az anyagokból: „Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy Szabolcsnak további tervei vannak a táborban részt vevő csapattal és az ott létrejött jelenetek tovább élnek” – mutatott rá. Hozzáfűzte:

a jó értelemben vett egyszerűségre kellett törekedjenek megfelelési kényszer nélkül.

Enikő filmbeli szerepe egy barátságtalan virágáruslányt jelenít meg. A film második jelenetében tűnik fel, ahol egy virágvásárlás verbális és fizikai agresszióig fajul. A karakterrel való azonosulással nem volt problémája. „A tipikus, unott és flegma viszonyulás a vásárlókhoz mindenkit kiborít, de a karakter szemszögéből teljesen érthető, indokolt minden megnyilvánulás.

– részletezte szerepének szellemiségét.

A színészi karrier szempontjából pozitívan éli meg a szerep hatásait, de a dicsőség nem szállt a fejébe: „Igazából az utóbbi időben a beszédtechnika és a drámapedagógia töltötte ki az időm nagy részét.

– tette hozzá, kiemelve, Budapesten még egy sikeres főszereppel sem garantált a színészi karrier beindulása. A filmben betöltött szerepre kitérve viszont Enikő úgy fogalmazott, semmiképp nem elhanyagolandó, hogy ez egy nagyjátékfilm: „Eddig kisfilmekben, rövidfilmekben dolgoztam csak, ez az első nagyjátékfilmben vállalt szerepem. Egy jelenetről van szó, nem nagy dolog igazából, viszont a Szabolccsal való munka szakmailag sokat adott, a forgatást megelőző, jó hangulatban zajló munkafolyamat, és a tábor hatalmas élményt nyújtott nekem” – zárta a beszélgetést.