Baj van több közigazgatási fogalom magyar megfelelőjével is?

A Hivatalos Közlönyről

„Tisztázzuk gyorsan az elején: én ezért a munkáért fizetést kaptam; én mindössze annyit tettem hozzá, hogy saját döntésemen múlott, hogy a közigazgatás tulajdonképpeni bibliáját fordítom románról magyarra, így segítve a közigazgatásban dolgozók munkáját” – jelezte a fordító, akit arra kértünk, magyarázza el közérthető módon, hogy mi is a Hivatalos Közlöny.

Mint tudjuk, a törvényt először elfogadják a parlamentben, azt az államfőnek ki kell hirdetnie, majd jön a közzététel a Hivatalos Közlönyben. Tehát az a magasabb szintű jogszabály (törvény, kormányrendelet, kormányhatározat stb.), ami nem jelenik meg a közlönyben, az nem is létezik” – foglalta össze kérésünkre, majd rögtön hozzá is tett egy nagyon fontos tudnivalót: senki, egyetlen állampolgár sem hivatkozhat arra, hogy nem ismeri a törvényt; ebből kifolyólag az állam logikája szerint amennyiben adott jogszabály megjelent a közlönyben – függetlenül attól, hogy az az emberek számára mennyire elérhető vagy sem –, ő a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Onnantól tehát az állampolgárokra van bízva, hogy azt elolvassák vagy sem. A szerkesztőség (a román és a magyar) a Képviselőház Főtitkárságának van alárendelve.

Később már erre sem volt lehetőség, ugyanis az eredeti nyolc magyar szerkesztőségi taghoz képest ez a szám drasztikusan lecsökkent: ma már csak ketten dolgoznak a magyar szerkesztőségben fordító-szerkesztőként, így már csak kivonatos tartalommal tudnak jelentkezni, és időben is csúsznak.

Nyilván ez sem mindig lehetséges, hiszen a közel háromszáz oldalas közigazgatási törvényt is másfél év késéssel sikerült lefordítani, szinte-szinte önszorgalomból, hiszen a romániai magyar politikai pártok, közéleti szereplők részéről egyetlen ilyen irányú igénnyel sem találkoztam. Remélhetőleg az a magyarázat minderre, hogy a közlönykiadóra bízták, hogy az majd úgyis lefordítja ezt a, romániai magyar közigazgatás számára is oly fontos törvényt magyarra” – állapította meg.

A közigazgatás bibliája

A közigazgatási törvénykönyv Románia általános közigazgatási berendezkedésének összefogó törvénye. Törvénykönyv jellege abból adódik, hogy 16 jogszabály egybegyúrásáról van szó. „Mondhatni, ez a közigazgatás bibliája.

– részletezte.

Kérdésünkre, hogy romániai magyar nyelvhasználat szempontjából mire hívná fel a figyelmet, a szakember a következőt válaszolta: „a magyarországi testvérkapcsolatok és a magyar állami támogatások hatására – de nemcsak – a romániai magyar közigazgatási nyelvbe több magyarországi fogalom is beszivárgott; olyanok, amelyek szebben hangzanak, mint a románról nehézkesen a magyarra is átvetített fogalmak”.

Ugyanakkor a Magyarországon honos államigazgatás fogalmát (mindazt, ami központi igazgatáshoz tartozik: kormány, minisztériumok és azok területi szervei) még nem igazán használjuk itthon. Továbbá – sorolja – a prefektus helyett vagy mellett is bátran lehet használni a kormánymegbízott fogalmat, amelynek nem prefektúrája van, hanem kormányhivatala (vagyis a kormány helyi képviselőjének a hivatala). Érvelése szerint az önkormányzat mint fogalom egyszersmind magába foglalja a helyi képviselő-testületet (azt a bizonyos helyi tanácsot), a polgármestert és annak apparátusát.

A nagyobb képviselő-testületet, például a megyeit, már közgyűlésnek kell(ene) nevezni, akárcsak a fővárosét.

A megyei közgyűlésnek van egy elnöke, aki semmiképp sem egy megyei funkciót lát el, hanem mindössze a megyei közgyűlés elnöki teendőit bízták rá. De ha már itt tartunk, egy dolgot ki kell hangsúlyoznunk: Romániában állandóan ingadozik a választási rendszer, hogy ezt a bizonyos személyt közvetlen módon az emberek választják meg, vagy a testület saját tagjai közül. Bárhogy is történjen,

Az elnökurazás amúgy a kommunista időkből örökölt nagyotmondás, már-már oda juthatunk, hogy megyegazda. Lényeg a lényeg: a nem létező megyeelnök fogalmában több van, illetve lenne, mint amennyit valójában most jelent a megyei közgyűlés elnöki funkciója” – magyarázta Molnos.    

Megyemenedzser. Az se jó?

És ha már erről beszélünk, arra kértük a szakembert, térjünk ki a megye-, város- vagy községmenedzseri funkcióra is, hiszen az elmúlt egy évben egyre több polgármester, közgyűléselnök érzi úgy, hogy nem képes megbirkózni a feladatokkal, ezért menedzsert alkalmaz. „A törvény szövegében (románul administrator public) nem hangsúlyozza ki, hogy az a városé, községé vagy éppen a megyéé, ezért ezt önkormányzati menedzsernek fordítottam, és vallom, hogy ez közelebb áll ahhoz, amit ez a funkció takar, ugyanis nem a várost, a községet vagy a megyét menedzseli, sokkal inkább az adott önkormányzat vagy közgyűlés megbízásából az adott területi egység ügyeit intézi; ő tehát egy megbízott személy, nem pedig egy uralkodó.

– érvelt. Tőle tudtuk meg azt is, hogy az új vonatkozó jogszabályok szerint a közigazgatási egységeknek már nem jegyzőjük, hanem kötelezően főjegyzőjük van.

Ezzel a megnevezéssel pedig azt is elmondjuk, hogy ez a település legtágabb értelemben vett igazgatási épülete. Főleg annak tükrében, hogy az adott létesítményben a legtöbb esetben más helyi vagy területi intézmények is helyet kapnak: könyvtárak, pályázati irodák, stb., amelyek nem a polgármesteri hivatal apparátusához tartoznak, de mind azért vannak, hogy kiszolgálják a helybélieket. Ilyen szempontból a községháza és városháza megnevezés nagyon egyedi és találó, ezért is kár lenne lemondani azok nagyszerű használatáról” – zárta Molnos Sándor.