Babba Máriától Nagyboldogasszonyig

A csíksomlyói búcsúra elzarándokoló csángómagyarok némelyike még ma is Babba (Szép?) Máriához fohászkodik imáiban. Hogy aztán ez összefüggésbe hozható-e a sumérok Holdistennőjével vagy ősvallásunk istenanyjával, annak eldöntését néprajzosokra, nyelvészekre bízzuk, mindenesetre a csíksomlyói kegytemplom egykori igazgatója és a napkultusz Kárpát-medencei központját itt elképzelő Daczó-Lukács Árpád efelől szentül meg volt győződve.

És talán erre a Babbára vezethető vissza az a népi tudat is, amelyben Boldogasszony a szülőasszonyok nagy segítőjeként szerepel, mely szerepet a gyakorlatban régen a bába vagy bábasszony szokta felvállalni a Boldogasszony ágyában fekvő szülő nő mellett – hogy aztán mint anyát felavathassák Boldogasszony poharával.

Burjánok szentelése

A múlt század elején még az egész magyar nyelvterületen élt a Nagyboldogasszony-napi virágszentelés, virágáldás szokása, a moldvai magyaroknál a mai napig megmaradt. Ők főként azért szenteltetik meg a „szép bűzű burjánt”, hogy majd legyen mivel a betegeket füstölni, „nagy üdő üdején”, azaz mennydörgéskor égetni. De épülő ház alapjába, új menyecske ágyába, csecsemő bölcsőjébe is tettek belőle, hogy szerencsét hozzon, sőt elhunyt koporsójába is kerülhetett.

Ekkor szellőztették ki a téli holmit, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen; a búzát, hogy ne legyen dohos, zsizsikes. És ilyenkor „ültették a tyúkokat”, hogy az összes tojásukat kiköltsék, bízva abban, hogy csirkékből jó tojó tyúkok lesznek. Azt tartották, az ekkor – mészben – eltett tojás tavaszig eláll! Moldvában úgy vélték, „a két Boldogasszony között köt a bósztán”, vagyis a vetemény.

Mától tilos a fürdés

Nagyboldogasszony napja immáron nálunk is hivatalos ünnep, amikor nem kötelező dolgozni, ám régebb egyenesen tiltották a munkavégzést, különösen a katolikus vidékeken. Legfennebb keresztet vágtak a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. Sóvidéken az asszonyok főként a sütést mellőzték, mert ilyenkor a kemence lángja kiütött, körülnyaldosta a konyha falát. A kender vízben való áztatásától egész Erdélyben ódzkodtak, attól tartva, hogy az az ember, akinek belőle ruhát készítettek, megbetegedhet.

Egyes helyeken innentől kezdve nem szabadott folyóvízben fürödni, Bukovinában főleg az asszonynépnek, máshol – mint például gyerekkorom Csernátonában – augusztus 20-án lépett érvénybe a tilalom. A napja előtt mindig szigorú böjtöt tartó csángómagyarok ezt azzal indokolták, hogy

A növénytermesztő gazdák különösebben nem örültek e napnak, mert számukra a nyár végét jelentette, amikor a székelyföldi havasokban legeltető román juhászok az erdei füves pusztákról már leereszkedhettek a völgységi falvak közelébe, nem kis bosszúságot okozva. Annyi vigasztalhatta őket, hogy

Alsótömöstől Kacsikáig

Boldogasszonyról csillagot és hónapot is neveztek el, számos, hozzá kapcsolódó búcsújáróhely ismeretes már a kora középkortól kezdve (Máriaradna). A Mária-kultuszt igazolja az is, hogy nagyon gyakori, kedvelt név a magyar nyelvterületen, sok falu, község nevében megtalálható (Felsőboldogfalva). Aki olvasta Nyirő József Uz Bencéjét, emlékezhet rá, hogy az V. fejezet a csíkszentgyörgyi Nagyboldogasszony-kápolnában játszódik, sőt az író feldolgozta a kápolnához kötődő legendák egyikét, az Illyés András püspök gyermekkori álmáról szóló történetet is.

Székelyföldön és a Barcaságban a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát a tiszteletére: Alsótömös, Bodola, Csíkszentgyörgy (Pósa-hegy; a búcsús szentmise 12 órakor kezdődik), Felsőboldogfalva, Gyergyószárhegy (ferences templom, 12 órától), Gyergyótölgyes, Gyimesbükk (Kontumác, 12 órától), Hosszúaszó, Karcfalva (12.30-tól), Kászonújfalu (temetőkápolna), Kézdisárfalva, Marosnyír, Marosszentkirály, Mezőerked, Nyárádköszvényes, Náznánfalva, Oroszhegy, Szentdemeter, Sepsibükszád, Zeletaváralja (Sikaszó).

Régen ekkor tartották a bukovinai Hadikfalva búcsúját, amikor háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok, majd 1904-től, amikor felszentelték templomát, benne a czestochowai híres Fekete Madonna Lengyelföldről, Stanislauból oda került másolatával, a Radóc közelében fekvő, többnyire lengyelek lakta Kacsikába zarándokolnak sokan ezen a napon.