Erre magyarázat lehet az, hogy ami megvan – mert a diákok családban vagy iskolában vélhetően megkapták a szeretetet –, arra nem vágyik az ember, de fontos, hogy a későbbiekben adódó gondok, nehézségek és igazságtalanságok közepette is szeretettel cselekedjenek – hirdette Végh Nimród.

Ilyés Zsolt plébános imája után Péter Sándor szólalt fel, aki bevalláa szerint 26 éve minden egyes ünnepség szervezését végigizgulta. „Szavakba nehezen foglalható öröm e hagyomány éltetése” – fogalmazott.

A kezdetek felidézése mellett lényegesnek látta arra is felhívni a figyelmet, hogy

Mint mondta, a templomba igyekezvén eszébe jutott, hogy 18 éves korában őt sem igazán érdekelte, hogy mit üzenne neki a polgármester, így arról beszélt, hogy őt annak idején mi foglalkoztatta, és hogy milyen tanulságokkal szolgáltak számára a tízévente megszervezett osztálytalálkozói: többek között azzal, hogy a külföldre távozott, magas életszínvonalon élő osztálytársak fölénye és büszkesége csökkent az idő múltával, mert

Churchill mondását (kissé módosítva) magára nézve is igazként idézte: ha valaki húszévesen nem liberális, nincs szíve, ha 40–50 évesen nem konzervatív, nincs esze. Ezzel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a diákok is számíthatnak arra,

A ballagó diákok nevében Sánta Eszter, a Székely Mikó Kollégium végzőse szólt az elköszönő generációhoz.

Az ünnepi istentisztelet világi része folytatásaként a jelenlévő hat magyar középiskola – a Székely Mikó Kollégium, a Mikes Kelemen Líceum, a Berde Áron Gazdasági Szakközépiskola, a Református Kollégium, a Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola, a Puskás Tivadar Szakközépiskola – igazgatói ajándék könyvcsomagot vettek át az RMPSZ-vezetőktől, majd zárásként Péterfi Ágnes unitárius lelkész rendhagyó kezdeményezésére a jelenlévők egymás kezét megfogva mondták el a Miatyánkot.

Az ünnepség, amelyen a diákok is felemelő produkciókkal, szavalatokkal és népdalokkal léptek fel, a nemzeti és a székely himnusz eléneklésével ért véget.