Ahhoz azonban, hogy megértsük, miként is jutottak erre a következtetésre, illetve az adatokat értelmezni tudjuk, szükség van annak tisztázására, hogyan is áll össze az önkormányzatok bevétele.

Hogyan áll össze a bevétel?

Az önkormányzatoknak több forrásból származnak a jövedelmeik. Jelentős különbségek vannak a helyi (városi és községi), illetve a megyei önkormányzatok között a jövedelmek nagysága és összetétele szerint is.

Ha összesítve nézünk minden önkormányzatot:

• az áfából visszaosztott jövedelmek teszik ki a legnagyobb hányadot, több mint egyharmadát a bevételeknek (az elemzett periódusban 36,4%-ot);

• a jövedelemadóból származó bevételek 30 százalék fölötti értéket jelentenek;

• a helyi adókból és illetékekből befolyó összegek (ingatlan-, gépkocsiadó stb.) átlagosan 16 százalékot tesznek ki;

• a maradék jövedelem állami szubvenciókból (átlagosan 11%), uniós forrásokból (4,2%) és egyéb forrásokból (1,5%) származik.

Az ErdélyStat elemzésében három kategóriába vonták össze a bevételeket a könnyebb átláthatóság céljából: a saját, a visszaosztott és az uniós jövedelmek értékét és változását vizsgálták. Ahhoz, hogy a saját jövedelem fogalmát tisztázzuk, fontos megemlíteni, hogy

Egy része a helyi önkormányzatnál marad, másik része a megyei önkormányzathoz kerül, a harmadik részét pedig visszaosztják a megyén belüli települések és a megyei önkormányzat között. A jövedelemadóból származó bevételek helyben maradt hányada és az önkormányzatok helyi forrásokból származó jövedelmei (ingatlan-, gépkocsiadó stb.) együtt teszik ki az önkormányzatok saját jövedelmét.

Az áfából, a jövedelemadó visszaosztásából, a szubvenciókból és egyéb forrásokból származó bevételeket a visszaosztott bevételek alá vonták egybe.

A harmadik kategória, azaz az európai uniós források 2011-től vannak külön tételként közölve, előtte az egyéb jövedelmek kategóriába voltak besorolva. A jövedelmek változásának elemzéséhez a bevételek nominális, azaz névleges értékéből indultak ki. A nominális érték az egyes évek szerint közölt nyers, lejben kifejezett érték. Ezt a fogyasztói árindexszel korrigálták (az infláció hatásának kiszűrésére), és az elemzést a 2017-es szinten számolt reálértéken végezték. Mindez azt jelenti, hogy a nominális, azaz papíron létező összegekből kiszűrték az infláció hatását, hiszen különböző éveket csak így lehet összehasonlítani, mivel a pénz értéke folyamatosan változik. Magyarán: 2006-ban például 10 lej nem annyit ért, mint ma. Mint a felmérésből kiderült:

Az elemzés szerint a 2015–2017 közötti időszakban a megyei tanácsok bevételének részesedése az összes önkormányzati bevételből 19 százalékot tett ki. A városok részesedése 51 százalék, a községeké pedig 30 százalék volt. A megyék és a községek esetében a saját bevételek kisebb részt tesznek ki. A községek esetében ezek aránya és reálértéke is jelentősen növekedett az elmúlt 12 évben.

2006–2008 között a saját bevételek aránya a községek esetében 18% volt, ez 23 százalékra növekedett a 2015–2017-es periódusra. A városok esetében a saját bevételek aránya jelentősen nagyobb, meghaladja az 50 százalékot. Ez annak köszönhető, hogy a jövedelemadó nagy része városi környezetben termelődik, és ennek egy része helyben marad, a másik részét pedig szétosztják a megyén belül. Az újraelosztási képlet megyén belül a városoktól a községek felé irányítja az erőforrások jelentős részét, mivel utóbbiak ezen bevételek nélkül működésképtelenek lennének.

A 2012 és 2014 közötti időszakban a községek jövedelmének 13,8%-át tették ki. A visszaesés 2015 után mindhárom adminisztratív típust érintette, de leginkább a községi önkormányzatok esetében jelentett nagyobb érvágást. A helyi önkormányzatok 2015–2017-es egy főre eső bevételei lehetővé tették továbbá az egyes településtípusok összehasonlítását is, illetve a regionális különbségek bemutatását (a jövedelmeket a 2011-es népszámláláskor rögzített lakosságszámhoz viszonyították). Itt Bukarest külön kategóriát képez, hiszen esetében külön költségvetése van a hat kerületnek és a főpolgármesteri hivatalnak, ugyanakkor Bukarestnek nincs megyei költségvetése. A teljes bukaresti egy főre eső önkormányzati bevétel így ebben az időszakban 13 ezer lej, ami jóval az országos átlag fölött van.

Jelentős különbségek figyelhetők meg továbbá a városok mérete szerint. A nagyvárosok saját jövedelmének aránya közel 20 százalékponttal magasabb a kisvárosok esetében található értéknél. A saját, egy főre eső jövedelmek abszolút értéke szerint a különbségek még markánsabbak. A nagyvárosok esetén ez 4480 lej, ami 60 százalékkal haladja meg a kisvárosok 2800 lejes értékét.

A községek esetében két kategóriát alakítottak ki. A nagyvárosok vonzáskörzetében levő községek esetében a jobb gazdasági helyzetük tükröződik a saját önkormányzati bevételeik nagyságában is. A bevételek összetételét tekintve hasonlítanak a középvárosokhoz, bevételeik nagysága pedig megközelíti a kisvárosokét. A nagyvárosok vonzáskörzetén kívüli községek esetében viszont jellemző a nagyon nagy mértékű függés a megyei és országos visszaosztásoktól.

Regionális különbségek

Az elemzés arra is rámutat, hogy az erdélyi helyi önkormányzatok jövedelmei az országos átlagnál nagyobb mértékben növekedtek az elmúlt években. Románia szintjén a települési önkormányzatok összbevétele 15 százalékkal emelkedett a 2006–2008-as és a 2015–2017-es periódusok között, a saját bevételek átlagosan 18 százalékkal nőttek reálértéken számítva. Erdélyben az összbevételek 20 százalékkal, a saját bevételek pedig 26 százalékkal bővültek.

A különbségek a községek esetében a leginkább jelentősek. Az erdélyi községek egy főre eső összjövedelme 2015–2017 között 28 százalékkal magasabb volt a moldvai értéknél. Ugyanakkor az erdélyi községek saját jövedelme 2015–2017 között 25%-ot tesz ki, míg a moldvai községek esetén ez csak 18%, az országos átlag pedig 23%.

Az egy főre eső uniós forrásból származó bevételek az erdélyi községekben 51 százalékkal haladják meg az országos értéket. Az Erdélyen belüli regionális különbségeket vizsgálva megfigyelhető, hogy a partiumi (Bihar, Szatmár és Szilágy megye) és a székelyföldi (a saját kutatásuk alapján Hargita és Kovászna megye) városoknak van a legnagyobb egy főre eső bevétele 2015–2017 között. Egyedül az észak-erdélyi (Beszterce-Naszód és Máramaros megyei) városok egy főre eső jövedelme nem éri el az országos átlagot. A községek esetében Bánság (Arad, Krassó-Szörény és Temes) és Dél-Erdély (Brassó, Fehér, Hunyad és Szeben) jár az élen. Székelyföld az utolsó, az országos átlag körüli értékkel. Az egy főre eső uniós forrásokból származó jövedelem viszont Székelyföldön és Észak-Erdélyben a legmagasabb.

A saját bevételek súlya a közép-erdélyi (Kolozs és Maros), a bánsági és a dél-erdélyi önkormányzatok körében kiemelkedő. Három kivételével, a legtöbb erdélyi megye városi önkormányzatainak átlagos, egy főre eső jövedelme 2015–2017 között az országos átlag fölött van. Bihar megye városai teljesítenek a legjobban, a leggyengébben pedig Máramaros és Krassó-Szörény városi önkormányzatai. Az erdélyi községek esetében a megyei sorrend teljesen más, a városokétól különböző képet mutat. A rangsort Temes megye vezeti, az utolsó helyeken Kovászna és Maros megye található. Saját bevételek tekintetében ugyancsak Temes megye van az első helyen, ezután következik Brassó. A másik végleten találjuk Máramaros, Krassó-Szörény, Kovászna, Hargita és Szilágy megyét. Ezek a megyék az egy főre eső saját bevételeik szerint az országos átlag alatt helyezkednek el.

Az uniós források lehívása tekintetében Hunyad, Hargita, Szilágy és Beszterce-Naszód megye vidéki önkormányzatai voltak a legsikeresebbek. Ezen megyék községei számára az uniós források átlagban 13–14%-ot jelentettek az összes bevételből 2015–2017 között. A legfontosabb magyarlakta városok önkormányzatának az egy főre jutó összbevételei tekintetében a legjobban Nagyvárad, Kézdivásárhely és Csíkszereda teljesít. Gyergyószentmiklós és Nagyszalonta kivételével, mindegyik elemzett város egy főre eső bevételei az országos városi átlag fölött helyezkedik el.

Rangsort is készítettek

Az önkormányzatok költségvetésére vonatkozó elemzés alapján az ErdélyStat a települések toplistáját is elkészítette. A rangsorok az összes közigazgatási egységre vonatkoznak egy-egy típuson, megyén belül, viszont csak azokat az erdélyi közigazgatási egységeket jelenítették meg, amelyekben a 2011-es népszámlálás szerint legalább 250 magyar nemzetiségű személy élt. Ez alól kivételt képeznek a nagyvárosok, hiszen Románia minden nagyvárosát listázták. A településeket a 2015–2017-es bevételek három éves átlaga szerint rangsorolták több szempont mentén, mint például az összjövedelem, az egy főre jutó összjövedelem vagy az egy főre jutó saját jövedelem.

Összesen négy kategórián belül tekinthetők meg a rangsorok:

• nagyvárosok (100 ezer lakos felett);

• közepes városok (20–100 ezer lakos között);

• kisvárosok (20 ezer lakos alatt);

• a községeket pedig a megyéjükön belül rangsorolták.

Mivel a székelyföldi városok méretükből adódóan több kategóriába tartoznak, nem egymáshoz viszonyítva kell az eredményekre tekinteni. A nagyvárosok között például mindössze egy székelyföldi város szerepel, Marosvásárhely, amely ráadásul az elemzés szerint nem is székelyföldi (hiszen csak Hargita és Kovászna megyét tekintik annak), a történelmi Székelyföldhöz azonban hozzátartozik.

A 2015–2017-es összjövedelmének éves átlaga 386,1 millió lej, ezzel 13. a 19-ből. Látványosabb azonban az eredmény az egy főre jutó összjövedelem szempontjából, ebben a tekintetben ugyanis harmadik a nagyvárosok sorában.

A középvárosok kategóriájában már több székelyföldi város is szerepel (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely), igencsak vegyes eredményekkel. Az összjövedelem éves átlaga (2015–2017) szempontjából Sepsiszentgyörgy az első a három székelyföldi középvárost vizsgálva, illetve 16. a 75 romániai középváros közül, 150,2 millió lejjel.

A sorban Csíkszereda következik, amelynek 117 millió lejes összbevétele a 23. helyre volt elég a középvárosok rangsorában, Székelyudvarhely 98,4 millió lejes összbevétele pedig a harmincadik helyre. Az egy főre jutó összjövedelem szerint azonban még jobb eredményeket értek el: ebben a tekintetben Csíkszereda a nyolcadik, Székelyudvarhely a kilencedik, Sepsiszentgyörgy pedig a tizennyolcadik a 75 középváros közül. A kisvárosokról, illetve Hargita, Kovásza és Maros megye legnagyobb összjövedelemmel rendelkező községeiről a mellékelt táblázatban szerepelnek további adatok.