Anyu, apu és a fizetések

A távolmaradás hátrányai

A kutatás szerint az anyasági bérhátrány fő okai között szerepelnek a munkapiaci távollét hosszának hatásai, a munkahelyi preferenciák változása, illetve a munkáltatói diszkrimináció, amely szintén összefügg a szülés körüli távollétek hosszával. Az apák esetében ezzel szemben a kutatások általában jelentős apasági bérprémiumot mutatnak ki, amely az apák megnövekedett munkaideje, erőfeszítése, az előléptetések és fizetésemelések tudatosabb kérése, valamint a munkáltatók pozitív diszkriminációjának a következménye. Konkrétan arról van szó, hogy

Emellett a legtöbbször az is megfordul a munkáltató fejében, hogy nagy valószínűséggel egy második gyereket is vállalni fog az alkalmazottjuk, ami ismét elvonja őt a munkahelyétől, ezért az előléptetésre is kevesebb az esély. Továbbá a nők szempontjából is változnak az elvárások, már nem a munka áll az első helyen az életükben, hanem a gyerek lesz a prioritás, ezért a korábban gyakran bevállalt túlórák helyett inkább rugalmasabb munkaidőre, kevesebb munkahelyen töltött időre vágynak, ez azonban általában alacsonyabb fizetést eredményez.

Három csoport Európában 

A kutatás másik érdekessége, hogy az eredmények szerint nagyban befolyásolja az anyák karrierjének alakulását az, hogy melyik országban élnek. Ebben a tekintetben a kutatók három nagy csoportot különböztettek meg. Az elsőbe a dél-európai országok tartoznak (például Spanyolország, Portugália, Olaszország), amelyek közös jellemzője, hogy ezekben kevésbé elérhetők a bölcsődék és óvodák, a társadalmi normák pedig tradicionálisak, a hagyományokra épülnek. Ennek köszönhetően az anyák jelentős része a gyermekük születése után végleg elhagyja a munkaerőpiacot, azok pedig, akik továbbra is dolgozni szeretnének, rövid kihagyás után vissza is térnek a munkahelyükre. Ezáltal ezekben az országokban általában nem szenvednek bérhátrányt az anyák.

A második csoportban többnyire nyugat-európai országok találhatók (például Belgium, Franciaország, Hollandia), ahol elérhetők a gyermekellátási intézmények, közepes hosszúságúak az anyasági távollétek, rugalmasak a munkaformák, és a társadalmi megítélés támogató jellegű, a dolgozó anyák kedvező megítélésben részesülnek. Ezekben az országokban az anyák jelentős része visszamegy dolgozni, ezt rövid időn belül teszik meg, és csak kismértékű bérhátrányba kerülnek, ami a részidős munka elterjedtségével is magyarázható.

A harmadik csoporthoz a kelet-közép-európai országok tartoznak (például Románia, Magyarország, Németország), amelyek általában a munkától való nagyon hosszú távollétekkel, a gyermekellátási intézmények és a rugalmas munkaforma gyenge elérhetőségével, valamint tradicionálisabb normákkal jellemezhetők. Ebben a csoportban találjuk a legnagyobb mértékű anyasági bérhátrányt: az anyák hosszú távollét után térnek vissza a munkahelyükre, ami az előléptetésükre és bérezésükre is negatívan hat, a dolgozó anyákat a társadalom sem támogatja, illetve a megfelelő óvodai-bölcsődei szolgáltatás hiánya további gondot jelent az anyák számára.

Nincs, aki vigyázzon a gyerekre

Jánó Edit, a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség aligazgatója érdeklődésünkre elmondta, meglátása szerint az anyák problémái közül a gyermekellátási intézmények hiánya jelenti a legnagyobb gondot a megyében. Mint mondta, a munkaadók részéről nem tapasztaltak hátrányos megkülönböztetést az anyák esetében, mindenki munkát biztosít a gyermeknevelési szabadságról visszatérőknek. Ez azonban nem meglepő, hiszen

„Inkább az jelent nehézséget, hogy sok anyának fejtörést okoz, mit csináljon a gyerekkel, miután visszamegy dolgozni. A városi óvodákban és bölcsődékben kevés a hely, vidéken pedig utóbbiak nem is működnek. A nagyszülők jelentenek nagy segítséget számukra, azok azonban, akik sajnos már nem tudnak rájuk támaszkodni, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Ezért sokan nem is tudnak visszamenni dolgozni, miután lejár a kétéves gyermeknevelési szabadság” – magyarázta Jánó Edit.

A témával kapcsolatosan a Hargita Megyei Munkafelügyelőségnél is érdeklődtünk, szűkszavú válaszukban azonban csak annyit írtak: nincsenek információik az anyák bércsökkenésével kapcsolatosan, mivel az elmúlt öt évben nem érkezett hozzájuk hivatalos panasz ezzel kapcsolatosan.

A bizalmatlanság oka

A kutatás eredményei azonban – a hivatalos adatok hiánya ellenére – Székelyföldön is aktuálisak – véli Dósa Zoltán pszichológus. „A munkaadóban a két év kiesés okozta hátrányok mellett az a probléma is felmerül, hogy miután az anyák visszamennek dolgozni, továbbra sem tudják ugyanúgy ellátni a feladataikat. Amikor a gyerek beteg vagy különböző szerepek vannak az óvodában, általában az anyukák szoktak elkérezni a munkahelyükről. Emellett a gyerek mellett a nőknek nincs annyi idejük a szakmai fejlesztésükre sem, nem tudnak hosszabb továbbképzésekre menni. Ezeket a legtöbb cégnél figyelembe veszik, és innen erednek a fizetésbeli különbségek is. A vezetői pozíciók szintén nehezebben elérhetők a nők számára, hiszen a munkaadó azt is figyelembe veszi, hogy ha jön esetleg egy második gyerek, ismét kiesnek két évre, tehát úgy értékelik, hogy nem lehet hosszútávon számítani rájuk” – sorolta a pszichológus.

Többrétű probléma

Hozzátette, az előítéletek mellett a gyermeknevelési szabadságnak valóban vannak hátulütői a nők szempontjából. „Főleg az olyan anyuka számára, aki a gyermekvállalás előtt sokat dolgozott, aktív életet élt,

Ilyenkor nincs számottevő sikerélmény, nem érik impulzusok, a napi rutinjuk teljesen megváltozik, és a szociális életük fenntartására sincs idejük, ezért alakul ki sok anyukánál a szülés utáni depresszió. A két év lejárta után pedig nehéz ismét a korábbi tempót felvenni, főleg a mai változó világban. A két év alatt megtörténhet, hogy a régi kollégái fele kicserélődik, teljesen más elvárások alakulnak ki a korábbi munkahelyén, amit nehéz ismét megszokni. Ezt csak súlyosbítja, ha a munkaadó is érezteti az anyukával a már korábban említett bizalmatlanságot” – húzta alá Dósa, majd zárásként elmondta: a tradicionális szemlélet további kihívások elé állítja az anyákat.

„Székelyföldön a férfiak úgy voltak nevelve, hogy ők kell eltartsák a családot, a nőnek pedig az a feladata, hogy vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket. Ezért,

Ugyanis, ha az anyuka tanult, és netalán több diplomát szerzett a férfihez képest, illetve ha ezáltal csak egy kicsivel is többet keres, mint az apuka, abból olyan frusztrációk alakulhatnak ki, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a házasságot” – zárta a pszichológus.