Alázattal mondjuk ki: szabadság

Erdővidék legjelentősebb ipartörténeti emlékművénél idézték fel az 1848-49-es forradalom és Gábor Áron emlékét március 14-én kora délután. Az ünnepségnek idén az időjárás is kedvezett, a kohónál szép számban gyűltek össze a megemlékezők.

Felelősségünk van

A rendezvényt közös ének és szavalat nyitotta meg. Elsőként Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke szólt az egybegyűltekhez, aki

„Nem elég az, ha ma itt fejet hajtunk, hanem tanulnunk is kellene hőseinktől. (…) Nap mint nap meg kell küzdenünk az újra és újra elburjánzó magyarellenességgel, azokkal, akik saját hazánkban nem tűrnek meg minket.

Győzni az elnyomás felett

Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja tolmácsolta. Kiemelte, hogy a márciusi ifjak győzelme nem a felforgatásról, hanem a rendre való törekvésről szólt; nem a háborút, hanem a békét, és nem a halált, hanem az életet tűzték zászlajukra.

Van hit, remény, szeretet

Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész békéért, erőért, hitért és reményért imádkozott. „Alázattal mondjuk ki a szót: szabadság. Mert olyan ez a te gyermekeidnek, mint a levegő, mint a kenyér, mint otthonaink békéje, biztonsága és derűje, mint a tiszta szívű, igaz barátság, maga az élet. (…) Segíts jó Urunk, hogy élni tudjunk.

Pósa Lajos Magyar vagyok című verse a magyarhermányi iskola diákja szavalatában hangzott el, Kriza János Erdővidék az én hazám című költeményét a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Középiskola tanulója dalolta el.

A baróti Gaál Mózes Általános Iskola diákja Kányádi Sándor Nyergestető című versét szavalta, citeráztak továbbá a Művészeti Népiskola vargyasi diákjai. Zenélt a nagybaconi fúvószenekar. Az esemény a tavalyihoz hasonlóan koszorúzással, közös imádsággal és a magyar, valamint a székely himnusz eléneklésével zárult.