Ignácz Rózsa író, színművész Kovásznán született 1909. január 25-én, később református lelkész édesapját Fogarasra helyezték, ahol Róza tízévesen már segélycsomagokat készített a lefegyverzett Székely Hadosztály ottani várban sínylődő katonái számára. Miután 1927-ben édesapja rákbetegségben meghalt, édesanyjával Budapestre költöztek. A színiakadémia elvégzését a budapesti Nemzeti Színház tagja volt (1931–1939), majd a Színházi Magazin párizsi tudósítója, napilapok esszéistája és riportere. 1944-ben szolidaritásból sárga csillagot viselt, zsidókat bújtatott, így nem csoda, hogy a nácik elfogató-listáján – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és Tildy Zoltán után – ő volt a negyedik személy. A második világháború után a Fővárosi Kiadónál dolgozott lektorként, majd a Református Élet című lapot szerkesztette. Az 1956-os szabadságharcot ellenforradalomként megbélyegző dokumentumot nem volt hajlandó aláírni. 1979. szeptember 25-én egy autóbusz halálra gázolta Budapesten. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925), első irodalmi sikerét az Anyanyelve magyar (1937) című regényével aratta. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát tragikus pátoszú regényekben dolgozta fel. Egyik legnagyobb sikerű könyvében, a Róza leányasszonyban Laborfalvy Róza életregényét írta meg, és a kor színészetéről is érzékletes képet rajzolt. Elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt) csak tízévi kényszerű hallgatás után jelenhetett meg 1957-ben, életrajzi regénye és korábbi kötetei posztumusz láttak napvilágot. Egyéb ismertebb művei: Levelek Erdélyből (elbeszélések, Bp., 1939); Született Moldovában (regény, Bp., 1940), A bujdosó (elbeszélések, Bp., 1942), Családi mondakör (karcolatok, anekdoták, Bp., 1942), Keleti magyarok nyomában (regényes útirajz, Bp., 1942), Torockói gyász (történelmi regény, Bp., 1958), Ikerpályáimon (visszaemlékezések, Bp., 1975), Névben él csak (történelmi regény, Pozsony–Bp., 1976), Hazájából kirekesztve (életrajzi regény., Bp., 1980); Utazások emlékkönyve (Bp., 1980).