„Még Jézus társaságában is ott voltak a karrieristák, a pénzéhesek, még az öngyilkos is.” Ettől függetlenül Bartos állítja, jó volt a hozzáállás, a többség önzetlenül tevékenykedett, egyéni érdekek érvényesítése nélkül.

Az egyházat szeretik, a papot tisztelik

Az alakuló közösség lelkipásztorának munkáját a templom mint épület is meghatározta. „Nagyobb kihívás elé állított, hogy ezen kereten belül egy nem hagyományos formát hogyan tehetünk praktikussá. A kör az egységet és összetartozást kiemelte, de a gyakorlatban huzat volt, vízfolyás és hideg,

Rugalmassá tett, megoldásokat kellett keresnünk, és látom, hogy a változások folyamatosak ma is.”

Bartos nem cáfolja az állítást: az ő idejében kezdtek az emberek a misén kacagni. „Nagyon jól éreztem magam, a sok munka, a nehéz körülmények sem tudtak eltántorítani. Volt kedvem, mert éreztem, az emberek Isten iránt érdeklődnek, nyitottak. Nagy ajándék volt nekem, hogy a gyergyói férfiaknak van lelki életük. Ilyen közösségben a pap is jól érzi magát, vidámabb, és ez átadható.”

Öt esztendeje adta át Bartos Károly Keresztes Zoltánnak az egyházközség vezetését. Az utódjával való viszonyt úgy határozza meg, hogy

Nem volt vitás kérdés az átadásnál, most is meghívást kap az egyházközség ünnepeire, egymásban az értékeket keresik.

Gyakran jár vissza Gyergyószentmiklósra jelenlegi szolgálati helyéről, Kézdisárfalváról. Azt mondja, az itteni mesteremberek között találta meg azokat, akikhez ragaszkodik, mert kiszámíthatók és megbízhatók. Itt javíttatja az autóját, de a fogorvosa is itteni. Egykori hívei sorsát is számon tartja, állítva, a gyergyóiak „az egyházat szeretik, és a papot tisztelik. Máshol a pap, ha nem bizonyítja, hogy ember, semmibe veszik. Ez Gyergyónak egyik nagy erénye, bár sokan az itteni emberek közül nincsenek tisztában az értékességükkel. Rengeteg érték van Gyergyóban, ami emberség, és nem pénzkérdés.”

Kereső emberek temploma

A 2013-ban érkező Keresztes Zoltánnak nem volt idegen a templom formája, korábban – Miklósvár előtt – Makovecz angyalos templomában szolgált, Csíkszeredában. „A körtemplom emberközeli, közösségformáló. Nem lehet megbújni az oszlop mögé, nem lehet távolságot tartani, itt közel kell lenni, testi közelségben, ami a lelki közösséget is előidézi. Egyre több visszajelzés van arra, hogy ahogy az emberek belépnek a templomba, közösségben érzik magukat.”

Az elődök által formált közösséget kapta Keresztes Zoltán, olyant, amelynek tagjait személyesen szólították meg a lelkipásztorok. „Élő közösség volt, és van itt. Ez a kereső emberek temploma. Nem mogorva arcok, nem imára válaszoló emberek. Itt a többség nem szentmisét hallgat, hanem részt vesz a szentmisén.”

Keresztes fontosnak tartja azt is, hogy a templomon kívül is közösség alakult, a Szent István tér léte vonzóvá vált a gyermekek és rájuk vigyázó nagyszülők számára is. A plébános elmondja, nem zavarja, ha mise közben valami csattan a templomajtón, labda az, a kint focizóké, mert a gyermek, aki kint játszik, egyszer átlépi a küszöböt kíváncsiskodva, valamit keresve. A tér és templom között átjárás van.

Az emberre is kíváncsiak

Elődje gondolatát idéztük Keresztes Zoltánnak, igaznak tartja-e, hogy itt a papot tisztelik? „Csíkban, ahol én születtem, szintén tisztelték a papot, ezt tapasztaltam mindenfelé. Gyergyóban azt érzem, hogy a papot tisztelik, de kíváncsiak az emberre. Itt nem csak a papot, az embert is látják.”

A lelkipásztor példakép is, nagyban hozzájárul a hívek istenképformálásához. A plébános úgy látja, a közösség többsége újszövetségi ember, a szerető Istent keresi, az ő közelségére vágyik. „Vannak, akik értik, de nem érzik, szívükben nem tudják elfogadni. Én a fej és szív közötti távolságot szeretném lerövidíteni.”