Balog Zoltán református lelkész, korábbi emberierőforrás-miniszter igehirdetésével kezdődött a református kollégium újraindulásának a negyedszázados évfordulójára szervezett ünnepség. A keresztény élet lényegéhez tartozó kettősség képezte Balog Zoltán egyházi beszédének a központi témáját, a magyarság történelmét is jellemző és az ember által a mindennapokban is megélt gyötrelmekről, küzdelmekről, illetve az értékekről és az erőről, az élet csodálatos ajándékairól beszélt. „Ennek a titoknak – hogy az ember élete ilyen – a lényege az, amit Pál apostol úgy ír, hogy Krisztus. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy Jézusunk élete is látható legyen a mi életünkben” – fogalmazott prédikációjában.

Számtalan megbicsaklás adódhatott az iskola történetének az elmúlt 25 évében is, de nem véletlen, hogy most mégis erre a 25 évre emlékezhetünk, és látjuk benne Isten kezének a munkáját – mondta Balog Zoltán. De akkor még nem vagyunk ott a lényegnél – folytatta – az apostoli tanítást idézve: „ne a saját életedben keresd az Isten munkáját, hanem a Krisztus életében keresd a saját életedet!” Igehirdetésében az elmélyülés, a „belső ember felé” való fordulás fontosságát is hangsúlyozta.

25 év parányi idő

„A keresztény nevelés esélyt nyújt arra, hogy az emberek együttélését ne az erőszak, a hatalom vagy a vagyon tartsa össze” – fogalmazott ünnepi beszédében Tőkés Zsolt. A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója felidézte, hogy

„Ha a végtelen idő óráján mérünk, 25 év parányi idő csupán, de így is feljogosít az ünneplésre, hiszen az ünnep lehetőség annak a felmérésére, hogy milyen módon sikerült azt a felmérhetetlen szellemi örökséget, amelyet az elődeink reánk ruháztak, kiteljesíteni, tovább gyarapítani” – mondta Tőkés Zsolt. Mély tisztelettel és kegyelettel emlékezett meg az iskola alapítójáról gróf Bethlen Jánosról, az ókollégium épületét újjáépítő és korszerűsítő Baczkamadarasi Kis Gergelyről, Gönczi Lajosról, az új iskolaszárny épületének megtervezőjéről és építtetőjéről, valamint az újraindulást kezdeményező és kivitelező Geréb Attila lelkészről és Antal Sándor magyar szakos tanárról, korábbi iskolaigazgatóról. „Ők megfelelnek Bethlen Gábor, a nagy fejedelem intésének: nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Ez vezéreljen bennünket is!” – fogalmazott a tanintézet igazgatója.

„Csak egyik szemünk nevet”

Az elmúlt 25 év az erdélyi magyar közösség és az erdélyi magyar egyházak intézményépítésének és intézményeik visszaszerzésének negyedszázada volt – összegzett ünnepi beszédében Brendus Réka. A Magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője szerint azonban korántsem tekinthető befejezettnek ez a munka, hiszen elegendő csak visszaemlékezni arra, hogy milyen széleskörű és erős iskolahálózata volt az egyházaknak száz évvel ezelőtt, és mekkora küzdelem volt annak bár egy részét visszaszerezni, újraalapítani. „Ezzel még csak egyik szemünk nevet. Mert a másik, a székelyudvarhelyi református kollégium, a sepsiszentgyörgyi vagy a zilahi testvéreiért sír, melyeket vagy nem sikerült még visszaszerezni, vagy miután jogosan visszakaptunk, újra elvették tőlünk” – fogalmazott Brendus Réka, de hangsúlyozta, az ünnep megerősít abban, hogy e célok elérése lehetséges. A nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője a tanintézet diákjaihoz is szólt beszédében. Benedek Eleknek a fiához intézett útravaló gondolatára – „Hidd meg nekem, hogy csak az a valamennyire egész ember, kinek könnyű a toll s nem nehéz a kasza” – utalva mondta:

„Mind egy célt szolgálnak”

Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a székelyudvarhelyi református egyházmegye esperese Apáczai Csere János szavait idézte ünnepi beszédében: „mert az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja”. A rendszerváltozás után, amikor rendre visszakapta az egyház az épületeket – „olyan szinten és olyan helyzetben, amilyenben voltak” – az Erdélyi Református Egyházkerület és sok lelkes ember mindezt tudta, nem felejtette el. Megtették, amit kellett, ezért indulhattak újra a református kollégiumok, ezért újulhattak meg, és ezért felelnek meg a kor elvárásainak. „Mind egy célt szolgálnak. Azt, hogy nekünk itt életünk legyen. Az egyház, és e közösségben, Erdélyben élő népünk ezt a feladatát megismerte, felkarolta, és Isten erre a munkára és szolgálatra áldását adta” – fogalmazott Kántor Csaba. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese beszédében az erdélyi magyarság helyzetét az elvált szülők gyerekének a körülményeihez hasonlította, aki a mostohaapjától gyakran hiába kért, de szükségében édesanyjához bizakodva fordulhatott.

Aula a romos kazánház helyén

A székelyudvarhelyi belvárosi református templomban megtartott ünnepi megemlékezés után az esemény vendégei, meghívottai és pedagógusai megtekinthették a kollégium új, Bethlen Jánosról elnevezett auláját, amely a magyar állam segítségével készülhetett el az iskola régi, romos kazánházának átalakításával. A munkálatokról vetített képes összeállítást láthattak a jelenlévők a kollégium zenekarának az élő zenei aláfestésével.