Azzal ösztönöztem magam, hogy ha most nehéz is ez a periódus, ha odateszem magam, akkor könnyebb lesz jó egyetemre bekerülni, jó munkahelyet találni, érvényesülni.

– Mivel, hogyan töltődtél fel, hogy újra és újra nekiveselkedhess a tanulásnak?

– Délután kijártam a barátaimmal, vagy megnéztem egy filmet, néha rajzolgattam is, csak úgy, a magam örömére. Valami olyat csináltam mindig, ami elvonta a figyelmem a tanulásról.

– Most ezt kipipálhatod. Hogyan tovább?

– Sokáig bizonytalan voltam e tekintetben, de több tanárnővel beszélgetve arra a döntésre jutottam, hogy a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karára felvételizek magyar–román–angol–dán fordítói szakra. Jövő héten kezdődik a beiratkozás, ahol 25 százalékban a román, 50 százalékban a magyar érettségi jegy számít, 25 százalékban pedig az angol. Azután pedig,

mert ott biztosan több lehetőség lesz jól elhelyezkedni.

– Kézdivásárhely nem kecsegtet ilyen lehetőségekkel? Vagy túl unalmasnak találod?

– Szerintem itt elég sok kávézó meg étterem van, ahol a fiatalok napközben eltölthetik az idejüket, viszont annál kevesebb a lehetőség az esti szórakozásra. Örülnék, ha több aktív szabadidős szórakozási forma lenne, mint például a tekézés. Úgy gondolom, a fiatalok számára nem lehetetlen a kreativitásuk kibontakoztatása, és több sportolási lehetőség is adott, sőt, reményeim szerint a jövőben ezek még bővülni is fognak, például a most készülő uszodával. Érvényesülni leginkább a versenyek által lehet, valamilyen helyezést elérve, versenyekből pedig nincs hiány. Szerintem

Sok fiatalt inkább a magasabb életszínvonal reménye vonz külföldre vagy nagyvárosokba.

– A dán nyelvet – akárcsak a románt – beszélve lehet jól megtanulni, bizonyára majd alkalmad lesz kiutazni Dániába is. A románt is románokkal beszélgetve sajátítottad el ilyen jól?

– Nem igazán. Az az igazság, hogy beszélgetni most is nehezemre esik, pedig mindent értek.

bár a tíz évbe talán a családalapítás is belefér.

– Ez irányba tettél már lépést?

– Igen, van egy barátom, akivel már négy éve együtt vagyok. Ő már dolgozik, és ezután válik el, hogyan fog működni a kapcsolat, ha én egy más városban leszek egyetemen. De úgy gondolom, ha valakinek fontos vagyok, elfogadja a döntéseimet, és támogat a céljaim elérésében.

– Mit üzennél a jövőben érettségizőknek?

– Hogy ne a hegy alatt abrakoljanak, hanem idejében, már év elejétől kezdjenek el tanulni, mert különben nehéz lesz megbirkózni a sok anyaggal. Sok sikert kívánok mindenkinek!