A község, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig volt táncoktatás

– fogalmazott Kozma Anna táncoktató.

A próbákat heti rendszerességgel tartják, csütörtökönként délután négy órától az előkészítő, első, második, harmadik osztályosoknak, öt órától az ötödik, hatodik, nyolcadik osztályosoknak. A kicsik csoportjának az Örvendőcske, a nagyokénak Örvendő lett a neve. Ez egy dűlőnév a községben, a csoportvezetők ragaszkodtak, hogy olyan nevet adjanak, amelynek van valamilyen kötődése a két faluhoz. Úgy tervezik, hogy tartanak majd egy ünnepélyes névadó ünnepséget is.

Tavaly augusztus első hetében egy intenzív tánctábort is tartottak, ahol a nagyok egy felcsíki és egy moldvai koreográfiát, a kicsik egy felcsíki táncmotívumokból építkező úgynevezett falucsúfolót tanultak be.

„Az alapoktól építkezünk felfelé. Felléptünk már egy rövid programmal az iskolai évzárón, de volt, hogy az időseket örvendeztettük meg a táncainkkal és a falunapokkor mutattuk be a táborban tanultakat. Elsősorban felcsíki táncokat tanítok, mert addig amíg nem tudják a gyerekek ezeket járni, nincs amiért mezőségit, kalotaszegit tanuljanak. Az elsődleges szempont az lenne, hogy ennek a vidéknek a táncait tudják táncolni, ismerjék a lassú és gyors csárdást, a zeppelt, az orosz zsukát, a legényest, a csoportos táncokat. Karcfalva volt az első falu, ahol a kétezres évek elején ismét megszervezték a gyermeklakodalmat Simon Katalin és Sándor Csaba kezdeményezésére. Tehát itt mindig volt hagyománya a táncnak, mindig volt igény rá. Sajnos most a nagyobbaknál inkább lányok jelentkeznek a csoportba, akik jó, hogy megtanulják a lépéseket és egymás között táncolnak, de itt már a férfi-nő párost kellene összeállítani, hogy kapjanak egy képet az egészről. A kicsiknél lányok-fiúk egyaránt vannak a csapatban, szépen lehet velük dolgozni” – fejtette ki az oktató. Hozzátette,

Karácsony előtt regölős énekeket tanultak, ezeket az iskolában, az önkormányzat és a kistérség munkatársainak is előadták. „Nagyon szép volt, ünnepélyes, szinte mindenkit megsirattunk, amikor elénekeltük a jókívánságainkat. Ezekből az apróságokból építkezünk, ami a gyermekeknek is nagy elégtétel”– mutatott rá Kozma Anna.